Mindegyikünk átélte és naponta újra átéli Trianon borzalmát, amikor találkozunk vele, vagy a következményeivel. Ezek közül az elfogadhatatlan szembesülések közül az egyik így történt.
Magyarország felosztása a trianoni rabló béke szerint
Padányi Viktor a középiskolai tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. A szegedi és a budapesti tanárképző főiskola elvégzése után a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei és felesége, Csősz Emilia szintén tanárok voltak. Házasságából három fia született.
A kitűnő tollú író Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-től az ausztráliai Melbourneban élt, ahol mint könyvelő, műszaki rajzoló és tanár működött. Tanulmányai, könyvei főleg a magyar őstörténetre vonatkoznak, de ìrt tankönyvet, regényeket, novellákat, és verseket is.
Így emlékezik vissza a pillanatra, amely a mohácsi vésznél is nagyobb veszteséget jelent a magyarság számára.
"E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban.
Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig.
Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig...
És akkor megkondultak a harangok.
Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt:
"A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe",
és felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el elölünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott:
"Consummatum est"
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú.
A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok.
Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4. péntek..."
***
Magyarország területét, amelyet a korukban szokatlan módon, a hunok is, az avarok is és Árpád honfoglalói is szerződéssel - azaz békés úton - szereztek meg; az igazságtalan és tömeggyilkos nagyhatalmi önkény, a liberális árulás és a környező népek rabló hajlammal keveredett hálátlansága szakította darabokra.
Az első világháborút kirobbantó Monarchia tanácsában egyedül a magyar küldöttség szavazott a háború ellen, a háborút akaró osztrákok mégis nagy területeket kaptak Magyarországból. Az első szerb gimnázium Magyarországon létesült, az első román nyelvű könyvet Budán nyomtatták, a tótok Magyarország kebelében születtek meg és váltak önálló szláv néppé (miközben a franciák és az angolok kiirtották és nyom nélkül beolvasztották a saját kisebbségeiket) - ma mégis a kisebbségek elnyomásáról fantáziálnak egyesek ...
