Szokása volt a közelmúltig a máltaiaknak, hogy templomaikra és magánházaikra a gyermeket tartó Madonna szobrát helyezték el. Mi ezt ma másként csinálnánk.
Málta
kicsiny sziget a Földközi tenger közepén. Kitűnő stratégiai fekvésének és biztonságos kikötőinek köszönhetően a lakosságát mindig rendesen eltartotta a hajózás és a kereskedelem. A lakosai Kr. e. 5000 táján már hatalmas templomokat emeltek a szigetet alkotó sárgásfehér sziklából (lásd erről : A
"Ggantija írás
" c. cikkünket!) A sziget aranykora a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend uralmának időszakával esett egybe. Ekkor épült fel a reneszánsz és barokk Valletta (egy tervszerűen épített, szabályos város), amelyről nem véletlenül járja az a hír, hogy urak építették uraknak.
A régi dicsőség Máltán is átadta a helyét a szerényebb jelennek. Ugyan még állnak a gyönyörű épületek, amelyek megcsodálására túristák ezrei keresik fel a szigetet, de a nagy fejlesztések mintha elkerülnék. A modern Málta - a felszínen látható jelek szerint - már csak az emlékeiből él.
E cikkben az egyik ilyen hagyatékot (az utcákat díszítő Madonna-szobrokat) járjuk körül, hogy felmérhessük általa a saját helyzetünket. Mert arra valók ezek a kirándulások, hogy megértsük: jó-e a sorunk, vagy sem. Bocsásson meg ezért a tükörért és a benne látható torzképért a nyájas olvasó, ha tud. Nem a tükör görbe, hanem a sorsunk.
1. ábra. A Madonna és a kisded szobra egy máltai apácakolostor templomának sarkán
A máltaiak vallásos népek, a vallásosságuknak sok évszázados hagyománya van. A lovagok által felépített és irányított Máltán ez nem is lehetett másképpen. Napóleon azonban távozásra bírta a lovagokat s az idők változása miatt ma már liberálisabb szelek fújnak Máltán is. Ha azt kutatjuk, hogy mi maradt az egykori katolikus világból, akkor az utcán sétálva is feltűnnek azok a szép Madonna-szobrok, amelyeket gyakran láthatunk a máltai templomok külső falán is.
2. ábra. A szobor akkor készült, amikor a Madonna szobrát sehol Európában nem kellett félteni a ledöntéstől, a meggyalázástól és a kicsúfolástól; ezért a szobor öntudatot, méltóságot és biztonságot sugároz; egy nemzet állt körülötte védően és tisztelettel
A Madonna alakja mindenkor alkalmas volt arra, hogy a fiatal nők példaképévé váljon és segítse kialakítani bennük az anyaság gondolatát. Ezáltal váltak a máltai nők a család s végső soron a nemzet pilléreivé. Aligha tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy e szobrok állítói gondoltak e szobrok nevelési feladatára is. Azért állíthatták őket a közterekre, hogy a máltai asszonyok mintaszerűen lássák el a jövendő generáció felnevelésének feladatát, s hogy Málta okos fiakban gazdag és magabiztos lehessen. Egyszerű program ez, amit a máltaiak minden bizonnyal könnyen megértettek és a magukévá tettek - hiszen ez felel meg az emberi természetnek és az örök asszonyi célkitűzéseknek.
3. ábra. Az eltelt századok alatt sokan megfordultak ebben a templomban és sokan végiggondolhatták mindazt, amit a szobor üzent: a gyermek arra való, hogy a gondos nevelésnek köszönhetően a világ Megváltója legyen
Mert mindannyian esendőnek születünk, s nevelés nélkül azok is maradnánk. A nevelés nélküliek önzését és társadalompusztító tevékenységét pedig éppen most van alkalmunk megtapasztalni a saját hazánkban. Ahol az elmebetegek gondozás nélkül kószálnak az utcákon, mert a nemzetközi hírű gyógyintézetüket felszámolták az értékes telek eladását tervezők.
Itt Máltán aligha ilyesmire tanították a szobor tövében megforduló apácákat. Sokkal inkább gondolhatunk arra, hogy ők segítettek a kórházakban a szenvedők kínjain, ha erre szükség volt.
4. ábra. Gyermekét tartó Madonna egy máltai magánház falán
A gyönyörű idea könnyen utat találhatott a máltaiak szívébe. Erre utal az a sok Madonna-dombormű, amit lépten-nyomon látunk Máltán. Bátran tehették ki őket, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy bárki kicsúfolja őket érte, vagy hogy ellopják, összetörik, meggyalázzák a szobrocskát. Az egységes nevelésnek köszönhetően a szomszédok is, meg a messziről jött idegenek is ugyanúgy gondolkoztak, mint ők. Nekik még nem kellett szégyenkezniük a nemes eszméik miatt, az életre szóló elhivatottságuk miatt - amely a saját gyermekeik gondos felnevelését célozta csupán.
5. ábra. A polgárházak falára tett szobrocskák anyaga és formai megoldásai változatosak, de a mondanivalójuk mindig ugyanaz: hitvallás és kiállás a család meg a gyermeknevelés mellett
6. ábra. Némelyik dombormű mintha nem is a Madonnát, hanem a ház asszonyát ábrázolná; a modern megfogalmazás is ugyanarra int: bármit tanítsanak is a neoliberálisok, a magzat nem a küretkanálnak és a veszélyes hulladékot elégető kazánnak való
Ma már más szelek fújnak Máltán is. ott is elhangozhatott az a neoliberális érv, hogy az
abortusz
nem büntetendő gyilkosság, hanem emberi jog.
7. ábra. A Madonna szobrát - ha valaki a mai Magyarországon ilyet próbálna állítani - előbb engedélyeztetni kell (Budapesten a neoliberálisok döntenek a szobrok felállíthatóságáról) s érdemes magasra tenni, hogy a vasrudak ne tudják könnyedén és teljesen elpusztítani
Nem rémálom az, amit a Madonna-szobrok elpusztításáról fentebb írtunk. Dúcz László a megmondhatója, hányszor kellett újra elkészíteni a pomázi kápolnájába állított Madonna-szobrot. Pedig az vasrács mögött volt, de a rács résein be lehetett nyúlni botokkal és le lehetett dönteni, össze lehetett törni. Szerencsére - erre gondolva - az eredeti szobor csak azokon az ünnepeken van a talapzaton, amikor az ünnepen résztvevő magyar tömegek megvédik a Madonnát. Az éjszaka leple alatt romboló, feneketlen gyűlölettől vezérelt vadállatok csak a megszólalásig azonos gipszmásolatot tudják újra és újra összetörni.
8. Málta sokáig angol gyarmat volt s a lakosság ma is tud angolul, sok angol a nyugdíjbamenetelekor Máltára költözik; ennek a máltai porcelándomborműnek ezért van angol felirata; a szobrocska hazai változata nyilván a Szent Koronát viselné; neoliberális körökben ez súlyosbító, a vasdorong beszerzésére önmagában is okot adó körülménynek számíthat a sajtóban olvasható megnyilatkozások alapján
9. ábra. A legmagasabb talapzat sem védi meg a Madonna szobrát a buldózerektől; a szobrok megmaradására csak a lakosság megfelelő nevelése esetén lehet számítani; amikor Magyarországon a Prohászka püspök szobrát ledöntő - nemrég elhunyt - valódi költői teljesítmény nélküli rímfaragónkat a neoliberális sajtó sztárrá avatja, akkor aligha számíthatunk a nevelés szoborvédő hatására
10. ábra. Mire int bennünket a kisded?
Egy elvileg lehetséges megoldás lenne, hogy a magyar gyermekeket gyakran elküldjük Máltára e szobrok tanulmányozása és lelkük megfelelő irányú pallérozása végett. Azonban az egymást váltó neoliberális kormányzatok aligha szánnának erre pénzt, hiszen az kell az adósságtörlesztésre, amit meg sem kaptunk s még csak tizennyolcszorosan fizettünk vissza. Ezért olcsóbb és hatékonyabb is lenne itthon rendet teremteni és gondoskodni a szobrok és általában az értékek tiszteleten alapuló védelméről. Jámbor óhajnak tűnik ez a mai Magyarországon, de az élni akaró nemzetnek nincs más választása.
Sajnos, a máltaiakhoz hasonló szobrok állítására ma már nincs módunk. A lakosság elszegényedett és ragaszkodik az emberi jogaihoz, közéjük értve a magzatainak meggyilkolását is. Ha ezt a képet szeretnénk szoborba merevíteni, akkor az a magyarországi szobor másképpen nézne ki, mint a fent sorakozó máltaiak. Egy két alakos szobor főalakját valamelyik rendszerváltó politikusunkról mintázhatnánk. Ők álltak ki a magzatgyilkossági törvény gyilkosabb változatának bevezetése mellett, s így személyesen felelősek néhány százezer, vagy néhány millió ártatlan magyar kiirtásáért. A kezükbe pedig egy küret utáni
magzat darabjai
t kellene tenni örök mementóul.
