A nikolsburgi ábécé a székely írás eredeti jelsorrendjét őrízte meg, de nincs benne külön jele a rövid és a hosszú magánhangzóknak, ezért szükséges a kiegészítése
Az alábbi (javasolt) jelsor kettős célnak kíván megfelelni.
Egyrészt törekszik a történeti jelsorrend megőrzésére a nikolsburgi ábécében fennmaradt eredeti jelkészlet és a jelek egymásutánjának lehetőség szerinti hű megőrzésével. E nikolsburgi jelsorrend azért érdemli meg a kitüntetett figyelmünket, mert legfontosabb jelei közel azonos módon követik egymást, mint a kazár ábécé, vagy az ugariti ékírásos ábécé jelei. A nikolsburgi jelsorrend több ezer éves jelsorrend-hagyományt őríz, amit valamiképpen a szabványban is ki kell emelni és meg kell őrízni. A szabványnak a székely írással ismerkedők számára a székely írás valódi jelsorát kell közvetítenie, ha erre technikai lehetőség van. Ugyanis az összes többi székely jelsor nem több egy válogatásnál, amely a latin írás sorrendjébe rakva ismerteti a székely jelek egy részét. Ha a Unicode szabvány a székely írás szabványa kíván lenni, akkor – amennyiben erre technikai lehetőség van – el kell kerülnie, hogy a székely jeleket a latin ábécé sorrendjében közölje.
Másik célunk az itt javasolt jelsorral a mai használat támogatása. Általában (de tévesen) azt feltételezik, hogy a modern használatban kizárólag betűket alkalmazunk. Például a gyermekeket valóban könnyebb megtanítani a székely írásra, ha csak a latin betűk rovásírásos megfelelőit tanítjuk meg nekik. Ez azonban nem azonos a teljes és helyes modern gyakorlattal (hiszen így a gyermekeknek nem a teljes székely írást tanítjuk, hanem annak egy eltorzított, leszűkített, latinizált változatát). A gyermekekre való figyelés (vagy a modern használat fogalmának félreértése) nem jelentheti azt, hogy a székely írás többhangértékű jeleit a lomtárba száműzzük és elfeledkezünk róluk. Van olyan modern alkalmazás, ahol a gyönyörű, esetenként képszerűen megkomponált, többhangértékű jeleink is felbukkannak. Ezekre éppen a kiemelten fontos ünnepi alkalmazások között találunk példát. Ilyen az énlakai „Egy Isten” ligatúra is, amelyet nem érthetünk meg a nikolsburgi „nt/tn” (Ten) és „us” (ős) szójelek nélkül. Ha a következő nemzedék nem értesül a hieroglifáinkról, akkor kevesebb és szegényesebb ünnepi alkalmazás készülhet a templomaink számára, és kevesebben fogják megérteni (elolvasni) őseink régészeti tárgyakon és cserépedényeken fennmaradt üzenetét. A „modern alkalmazás”-nak nem lehet célja a székely íráshasználat elszegényesítése pusztán azért, hogy könnyebben megtanulható legyen. Az sem lehet követelmény, hogy az írás minél jobban hasonlítson a latin ábécére.
A feladat tehát kettős: a modern alkalmazást egyeztetni kell a hagyomány megőrzésével. Ez a két szempont – egyes vélekedésekkel ellentétben – nem zárja ki egymást. A nikolsburgi jelsoron belül megtalálhatók a székely írás egyhangértékű jelei (betűi) is, amelyeket a „modern használat” igényel. Ugyanakkor a nikolsburgi ábécé tartalmaz néhány szójelet és ligatúrát is. A nikolsburgi jelsort azonban ki kell bővíteni a hosszú és a rövid magánhangzók megkülönböztetésére lehetőséget adó jelekkel. Az eredeti nikolsburgi jelformákat esetenként a gyakorlatban alkalmazottra kell cserélni (például a nikolsburgi „gy” helyett a kettőskeresztet kell alkalmazni, mert ez az általánosan használt jelforma).
A szabványba javasolt jelsort meg kell különböztetni a teljes jelkészletet bemutató jelkorpusztól is - ami egy külön feladat, de nem tárgya a Unicode-nak.
1. ábra. A székely írás bővített nikolsburgi jelsora
