A kis- és nagybetűk megkülönböztetése a modern íráskép kialakításához szükséges.
Több okunk is van arra, hogy a rótt technológiában ismeretlen kis- és nagybetűket alkalmazzuk.
- A régi (de már papírra írt) íráshasználatban is volt példa a kis- és nagybetűk megkülönböztetésére. Van ugyanis „kis r” és „nagy r” betűnk (ezeket már Bél Mátyás is úgy különböztette meg, hogy az egyik az „r”, a másikat pedig az „R” betűvel jelölte meg), valamint Szamosközi is alkalmazott nagybetűket.
1. ábra. Bél Mátyás jelsora a kis "r" és a nagy "R" megkülönböztetésével (1700-as évek eleje)
2. ábra. Szamosközi István levele; a nagybetűket észrevehetően nagyobbra rajzolta (1600-as évek eleje)
- Másrészt a korszerű íráshasználat követeli meg a nagybetűk alkalmazását. A latin íráshasználat során megszoktuk, hogy a mondatainkat és egyes szavainkat nagy betűvel kezdjük, amiáltal pontosabb és választékosabb írásképet nyerünk. Nem kellene erről az előnyről lemondanunk a rovásírás használata során sem, hanem a szabvány segítségével fel kell erősítenünk, lehetővé kell tennünk a nagybetűk alkalmazására tett régi kezdeményezéseket.
Az „r” esetében az „r” és az „R” jelvátozatok továbbra is alkalmasak a kis- és a nagybetű céljaira, ahogyan azt Bél Mátyástól tanultuk. Az egyéb betűk esetékben ugyanazon jelformák kisebb és nagyobb változatát kell alkalmazni, Szamosközi példáját folytatva.
