Tudomásunk szerint két párhuzamos beadvány készült. Az egyiket Michael Everson és Szelp Szabolcs, a másikat Hosszú Gábor készítette.
Jelen beadványunk megalkotására azért került sor, mert ezt a két javaslatot nem tartjuk megfelelőnek.
A székely írás történetét illető, 1993 óta közzétett, alapvetően új felismerések megértése és elfogadása jelenleg zajlik Magyarországon, miközben a külföld nem is értesült a változásokról. Az akadémikus tudomány nem vesz részt a vitában; megelégszik annak kijelentésével, hogy nem tudják, milyen eredetű a székely írás.
A különböző tapasztalatokkal rendelkező független értelmiségi csoportok pedig, amelyek kezükbe vették a kutatást, mindeddig képtelennek bizonyultak a közös munka megfelelő (tudományos igényű) megszervezésére.
Nem tartjuk megfelelőnek azokat a levelezőlistákat, amelyeken a tudományos kérdések megtárgyalására nincs kialakítva megfelelő eljárás. Mindkét fejlesztő eltűri valamilyen fokon a levelezőtársak vitáját, mert szüksége van annak dokumentálására, hogy közösségi munkával készült a javaslata. Azonban nem szerveztek meg olyan szabályozott vitafórumokat, amelyeken az egyes kérdéseket érdemben meg lehetne vitatni s amelyeken a tudományos igényű válasz megszülethetne.
Nem tartjuk tudományos igényű szabályozásnak azt (amit tapasztaltunk), hogy aki nem beszél angolul, vagy aki ellenvéleményt fejt ki, azt kizárják a levelezőlistáról. Amint azt sem, hogy a vita egy 110 fős levelezőlistán folyik, de az érdemi munkát egy szűk csoport zárt körben végzi. Így a közösségi munka csak fügefalevél, amely egy puccsista eljárás leplezésére hivatott. Az érdemi munkába egyik fejlesztő sem enged valódi beleszólást. Ez a két csoport nem vonta be a munkába a kérdéssel korábban foglalkozó tudósokat; s elmaradt az írásnak nevet adó, az írást ezer éven át használó s a feledéstől megmentő székelyek értesítése és bevonása is.
Mindkét csoport olyan szerzőkre támaszkodik, akiknek a munkássága tudományos értelemben botrányt jelent. Ilyenek:
- Egy, a rovásírás üldözését elrendelő, Szent Istvánnak tulajdonított hamisított rendeletszöveg elterjesztése és valódiként való kezelése. - A hamisított „Margitszigeti rovásfeliratos kő” valódiként való tárgyalása. - A jelek tükrözésére vonatkozó hamis szabály oktatása és elterjesztése. - A tatárlaki (tartariai) tábláknak a székely írás körébe való keverése. - A hun írásemlékek tudatos kizására a rováskorpuszból, ezzel a székely írás történetének meghamisítása. - A nem létező „Pálos rovásírás” feltalálása és önálló írásként való beállítása. - A konkurrens javaslatok olyan "szakértőkre" hivatkoznak, akik az idegen szavakat sorozatosan hibásan írják le rovásbetűkkel, és a tanfolyamaikon ezt a hibás módszert oktatják. Ezek a szabványtervek olyan "szakértő" álláspontjára is épülnek, aki a saját nevét sem képes helyesen leírni székely betűkkel. (A székely írás fonetikus, ezért a Friedrich nevet rovásbetűkkel FRIDRIH alakban kell átírni.)
Mindez nem érintené a javaslatok tudományos értékét, ha a javaslatok készítői mindent a legjobban tudnának és jó szabványt javasolnának – de erről nem beszélhetünk. A fenti két szabványtervezet a székely írástörténet meg nem ismerése, a változási folyamat meg nem értése miatt súlyos hibákkal terhelt. Bármelyik javaslat elfogadása súlyosan károsítaná a székely íráshasználatot. Arra alkalmatlan emberekkel nem lehet tudományos eredményt előállítani.
Az írástörténeti folyamatokat az egyes beadványok a tényektől gyökeresen eltérő módon ítélik meg; s ebből következően az írás paramétereit is hibásan határozzák meg. Különösen fontos e paraméterek közül
- a preferált írásirány, - a jelsorrend, - az együtt tartandó jelszám és - a jelek tükrözésének kérdése,
amelyekben – ismereteink szerint – a fenti beadványok készítői téves álláspontot foglaltak el.
A fenti tévedéseket a készítőik ismerethiányán kívül az is okozta, hogy a javaslatok társadalmi vitája elmaradt, bár egy nemzeti írás esetén ezt illendőnek gondoljuk. Társadalmi vita megszervezése helyett a vita korlátozását, az ellenvélemény és a tények sorozatos semmibe vételét tapasztaltuk.
Ilyen körülmények között mindkét konkurrens beadvány – tudományos és nemzeti értelemben egyaránt – illegitim. Mindezt ismételten közöltük a beadványok készítőivel is, de nem kaptunk választ.
