A régi írásokban nem volt olyan nagy jelentősége a központozásnak, mint a modern korok modern írásaiban.
1. ábra. A csíki felirat marosvásárhelyi másolata a szóelválasztó jelekkel
A változás összefüggésben van a tömeges íráshasználat elterjedésével, valamint az írnokok és írók igényeinek növekedésével. Az árnyalt kifejezési lehetőségek iránti igény az írásképet is megváltoztatta.
A székely írás és általában a rovásírások hagyományos központozása mindössze néhány szóelválasztó jel alkalmazását jelentette, de ezek használata sem volt általános. Talán a fa íráshordozó sem támogatta a központozás gazdag jelkészletének kialakulását. Amivel szemben a nyomdagépeknek a jelformákkal szembeni közömbössége kifejezetten segítette a központozás jeleinek alkalmazását.
Ezért a székely írásnak lényegében véve nincs saját, fejlett központozása.
Ebben a helyzetben három alternatíva között választhatunk: - Központozás nélkül használjuk a székely írást, és tudomásul vesszük, hogy a székely írás (az írásképe miatt) nem lesz alkalmas a gondolatok lehető legkifinomultabb közlésére. - Saját jeleket fejlesztünk ki, megtartva benne a régi szóelválasztó jeleket is. Ez azonban nehézkes és felesleges eljárás lenne. - Átvehetjük a mindenki által ismert, a latin írásban megszokott központozást. Ez tűnik elfogadhatónak s a jelenlegi íráshasználatban is ez a megoldás terjedt el.
Az írásrendszerek a történelmi korokban minden további nélkül átvették a nemzetközi gyakorlatban meghonosodott szokásokat, ha az használhatónak bizonyult. Nincs okunk másként eljárni a központozás esetében sem.
Ezért a székely írás modern központozása a latinbetűs írásban megszokott jelekre épül. Ezt a gyakorlatot érdemes folytatni és megerősíteni.
