A székely írás történetének kezdete párhuzamos Eurázsia és Amerika homo sapiens sapiens általi benépesedésének történetével.
Paleolitikum
A székely írás legelső jelei a jégkorszak leghidegebb periódusának beköszöntekor (mintegy 50 000 évvel ezelőtt) már léteztek. E jelek közül legfontosabb
az \"f\" (föld) rovásjel
. Ez a jel a teremtett és rendezett világ (az Ararát körüli Éden) térképe. Azért található meg szinte minden nép jelkincsében, mert akkor született, amikor e népek ősei még az Éden területén egy közös őshazában éltek (100 - 50 ezer évvel ezelőtt, az interglaciális idején).
A székely írás előzménye a jégkorszak végén eljuthatott Eurázsia jéghatárhoz közeli területeire és Amerikába. Ezt a Mas d' Azil-i jelek, az indián jelek és a székely írásjelek között található, kb. 20-20 db. formai azonosság alátámasztja.
A paleolitikum végéhez kötődhet a fonetikus Jóma ligatúra megszületése, amely a paleolitikus Éden "uralkodójának" nevét őrízte meg Eurázsia északkeleti részén és Amerikában. A székely írásjelek segítségével megérthető és részben elolvasható "Jóma föld(je)" szöveg eurázsiai és amerikai másolatok sorozatában maradt ránk.
A paleolitikum írástechnológiája a homokszórás, a festés és a marokkővel beütögetett sziklavéset volt. Az okker- vagy homokszórás nyomai sírokban megfigyelhetők. A tibeti és az indián mandalák homokszórásos technikája is a paleolitikum írástechnológiájából származhat.
Neolitikum
A Közel-Keletről később kirajzó népek csatlakoztak az előző csoportokhoz és felülrétegezték elődeik kultúráit. Valószínű, hogy Eurázsiában és Amerikában kezdetben sokáig ugyanazt az írást, vagy rokon írásrendszereket használtak. A több évezredes változatlanság magyarázata a jelek erős ősvallási kötődése volt, amely nem tette lehetővé a radikális változtatásokat. Az írásfejlődés a székely írás elődjét az ősvallási jelentőségű, ünnepi alkalmazások területére szorította vissza.
Hiteles régészeti ásatásból ismert az első eredeti állapotában fennmaradt és jól olvasható írásemlék, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor. Ez egy térbeli világmodell, amely a kor isten- és világelképzelését illusztrálja. A "szár", "sarok", "ég" és "Ten" szójelek maradtak fenn rajta - ezek a ma ismert székely "sz", "s", "g" és "nt/tn" írásjelek előképei.
A sokat emlegetett tatárlakai (tartariai) agyagtáblák jeleinek egy része a székely jelekkel azonosítható, de a jelek többsége idegen. Feltehetően helyes Záhonyi András feltételezése, amely szerint a táblák csillagtérképet - azaz egyfajta világképet - ábrázolnak. Hozzátehetjük: a jelek többsége azért hasonlít sumer jelekre, mert a csillagképek rajza széles körben ismert és azonos volt. A kerek tábla képszerkezete a székely "f" (Föld) jel megfelelője. Ez alátámasztja a tatárlakai kerek tábla világmodell-voltát.
A székely jelekkel azonos jelek tömege található a Kárpát-medencében és környezetében, többek között a Tordos-Vincsa, a Cucuteni és a Karanovo kultúra jelei között is.
A paleolitikumból örökölt írástechnológiák sorát - az ismert régészeti leletek alapján - az agyagba karcolás egészíti ki.
Fémkorszakok
A fémkorszak fémkései tették lehetővé a rovástechnológia megszületését (a kőkések a törékenységük miatt aligha voltak alkalmasak a fába rovás céljaira). A rovástechnológia miatt a jelek alakja és az írás iránya megváltozott. A korábbi balról jobbra haladó írásirány helyébe (a botra rovás esetében) a jobbról balra haladó írásirány lépett. A régi jelképes ligatúrák és a festett jelek esetében változatlanul az eredeti balról jobbra tartó írásirány maradt meg (például a X. századi afrászijábi tál feliratán).
Az Éden területén a székely írás elődjének ismerete sokáig fennmaradt. E központi tájon a történeti korokban is felismerhető az írásrendszerek rokonsága a székely írással. Ezért találunk egy sor jelkincsben (pl. a hettita hieroglif írásban, az urartui hieroglif írásban, a tepe yahjai jelek között stb.) kb. 20 - 20 hasonló jelformát; sőt esetenként tartalmi, azaz hangalaki és jelentésbeli azonosságokat is. A legkorábbi történeti források megőrízték annak emlékét, hogy eleinktől származik az írás. A föníciai hagyományban például az maradt fenn, hogy írásukat Taautosztól kapták (a "tátos" a magyar sámán neve).
Ezzel rokon a kínai krónikák azon adata, miszerint a kínaiakat a hunok ősei tanították a kultúrára. (A kezdetek bölcs uralkodóitól származik a kultúra, akiktől a Xia dinasztia ered, akiktől viszont a hunok származnak). A kínai és a csukcs írással felismerhető kapcsolatok, szibériai sziklarajzok, valamint a szkíta és hun írásemlékek ezt a kínai adatot alátámasztják.
A sztyeppi lovasnomád népek a régészeti leleteik szerint ismerték és használták a székely írást. A székely írás a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és a magyar honfoglalókkal a sztyeppéről ismételten beköltözött a Kárpát-medencébe, ahol korábban is ismert volt.
A hunok rovásemlékei közé tartozik az alucsajdengi hun korona Jóma ligatúrája, a budapesti hun jelvény (amelyen az észak szó maradt ránk székely betűkkel írva, a hangzóugratást alkalmazva). 531 táján a mervi oázisban a hunok számára készült a
Szent Korona
, amelyen szintén megtalálható a Jóma ligatúra több példánya, és amely a "jó király: jó föld" hieroglifikus alkotmányszöveget hirdeti. A magyar honfoglalást megélő avar csoport írásemléke a
bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka
. Avarok hagyták ránk a
nagyszentmiklósi kincs jeleit
is (ez utóbbin azonban nem a rovásfeliratok írása azonosítható a székely írással, hanem a vallási jelképek jelkészlete, amelyet eddig nem vizsgáltak érdemének megfelelően).
A hunok és az avarok hieroglifikus szó- szótagoló írásként és betűírásként egyaránt használták a székely írás elődjét az egész Kárpát-medencében.
A klasszikus székely írás kora
Az írást a székelyek őrizték meg napjainkig Erdélyben. Időközben a szó- szótagoló jelleg háttérbe szorult, de nem felejtődött el teljesen. Attila halálát követően még készültek mondatjeleket és szójeleket alkalmazó feliratok is.
A korszak végén (napjainkban) a "modern használat" hívei meghamisítják a székely írás jellemzőit. A székely írás eredeti jelsorrendje helyett a latin írás jelsorrendjét alkalmazzák; a mondatjelek és szójelek léte is megkérdőjeleződött; a székely írásjelek tükrözésére vonatkozó új szabályt találtak fel és terjesztettek el.
Napjainkban a rovástechnológia a háttérbe szorult s átadta helyét a papírra, sőt a számítógépbe írásnak. Az átmeneti korban - az új íráshordozók igényeinek megfelelően - papíron, számítógépen és kőbe vésve is egyre inkább teret nyer a balról jobbra való írás. A "modern használat" két-három híve - egy téveszméket terjesztő szűk iskola - anakronisztikus módon ragaszkodik a papíron már korszerűtlen jobbról balra való sorvezetéshez. A fazekasoknál és a tojásfestőknél, akik az eleikről maradt jelekhez (például a Jóma ligatúrához) ragaszkodnak, érintetlenül megmaradt az ősi, balról jobbra tartó írásirány.
