Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója nem tudja, mikor jelent meg az első írás.
Régóta tudjuk, hogy a magyar "tudományos" élet nagyjai sorra leszerepelnek, ha óvatlanul az írástudomány területére tévednek. Nem ismerik az írástörténet adatait és "persze" az íráselmélet alapfogalmaival sincsenek tisztában. Köreikben sikk lehet az írástörténeti téren tapasztalható megdöbbentő tájékozatlanság. Ugyan mi mással lenne magyarázható ez az évtizedek óta tapasztalható, Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára által is beismert, végtelenül lehangoló tény ?
Az előző átkosban gyakran előfordult, hogy az újságíró rendre okosabbnak bizonyult a meginterjúvolt politikusnál. Most is valami hasonló történt, azzal a különbséggel, hogy az újságíróval szemben most egy finnugrista ült. Azaz nem politikus, hanem "tudós". A papírforma szerint a "tudós"-nak észrevehetően okosabbnak kellett volna lennie a rockzenészből újságíróvá avanzsált Szakács Gábornál. Kiugró teljesítményt egyiküknél sem fedezhettünk fel - de ez csak a "tudós" szégyene, hiszen neki kellett volna szállítania a sziporkákat. A beszélgetésben Szakács Gábor a tudományt képviselte, Csúcs Sándor pedig egy cinikus hazugságot. Ezt leszámítva a beszélgetés mindvégig lapos volt, a hetilapok mércéje szerint jónak is eladható ötlet nem tudott kibontakozni. A finnugrász és antifinnugrász beszélgetése során csak az bizonyosodott be, hogy ez a fórum, ezekkel a szereplőkkel nem igazán alkalmas tudományos kérdések megvitatására. A "tudós" csak a szokásos finnugrista sablonokat adta elő ezredszer, amelyekkel - úgy gondolhatta - kitérhet a komoly válaszadás elől.
Csúcs Sándor - finnugrászhoz méltóan - alulról indított: "olyan elmélettel, hogy a magyarok ősei a világűrből jöttek ... tudományosan nem lehet mit kezdeni". Érthető ez a megközelítés. Ha az ellenfelet a piacon kapható legdebilebb elmélettel azonosítjuk, akkor ahhoz képest még a finnugrizmus is tetszeleghet a Tudomány szerepében.
A második lépésével azonban óvatlan volt: "hatezer évvel ezelőtt létezett egy uráli alapnyelv ... Amikor a szétválás történet, a Földön még semmiféle írásbeliség nem volt - az írásrendszerek közül talán az ékírás a legrégebbi - és úgy gondolom, hogy ennek kialakulása Kr. előtt 2000-re tehető."
Bár Csúcs Sándor olvasta a másolatban fennmaradt kőkori magyar nyelvemléket bemutató "
A finnugor elmélet alkonya
" c. könyvemet, mégsem számítok arra, hogy ezt képviselje, vagy megemlítse.
Azonban azt már illene tudnia és képviselnie, amit a világ egyetemein (de a jobb általános iskolákban is) tanítanak. S amit több kiadást megért magyar nyelvű kötetekben is el lehet olvasni az írás eredetéről. Igaz ugyan, hogy ezeken a "hivatalos" és közismert elméleteken a kutatás már átlépett, ezért ma már elavultnak számítanak. A sumerek írásalkotó voltát már csak azok hirdetik, akik nem olvasnak, de éppen ezért, a finnugristáknak ideje lenne legalább ezt megjegyezniük. Kéki Béla - akihez igazodhatnának a "tudós" urak - például még úgy tudta, hogy "Hiteles, egykorú emlékek bizonysága szerint a Mezopotámiában élő népek már a Kr. e. IV. évezred utolsó századaiban ismerték az írást." (Az írás története, Vince Kiadó, Budapest, 2000.)
A különbség több mint ezer év.
Ez a nagyvonalúság (vagy ismerethiány) lehet az egyik magyarázata annak, hogy "nyelvtudósaink" miért nem tekintik nyelvemléknek a székely írással írt magyar szövegeket. Úgy tűnik, számukra nem fontosak a nyelv- és írástörténet tényei, mert a feladatuk nem az egykor volt valóság megismerése, hanem egy tudományos alapokat nélkülöző "elmélet" elterjesztése. E feladatuk végzésében csak akadályt jelentene a tudás.
Hiába, no. Ez a finnugrizmus, ez az Akadémia és ez a Csúcs Sándor már csak ilyen teljesítményekre képes.
Ha Szakács Gábornak az volt a célja, hogy nagy tömegek előtt lejárassa a Magyar Tudományos Akadémiát és a finnugrizmust, akkor ehhez kitűnő riportalanyt talált.
("Magyarok és finnugorok", Demokrata, 2007. december 13.)
