Anonymus említi Szovárd vezért és csabamagyarának nevezett, görög (bizánci) földre távozott népét.
A kérdés azért is érdekes a számunkra, mert az ilyen részletek megértése krónikáink forrás voltát tanúsítja.
Anonymus Sobamogera (olv: Csobamogyera) alakban hagyta ránk ezt a népnevet a 45. " A bolgárok és macedónok népei" címet viselő fejezetben:
" Néhány napra rá Szovárd meg Kadocsa egész seregükkel együtt, magasra tartva jellel megjegyzett zászlójukat, átkeltek a Duna vizén, és elfoglalták Barancs várát, majd meg Szeredüc-vár alá vonultak. Mikor a bolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erősen megijedtek tőlük. Erre annak a földnek lakosai mindvalahányan elküldötték követeiket sok ajándékkal, hogy a földet hódolva felajánlják, és fiaikat kezesül átszolgáltassák nekik. Szovárd meg Kadocsa békére készen mind az ajándékokat, mind a kezeseket elfogadták, s őket, mint a saját népüket, békében elbocsátották. Maguk pedig továbblovagoltak túl a Vaszil-kapun. Fülöp király várát bevették, majd Kleopátra városáig az egész földet meghódították, s hatalmuk alatt tartottak mindent Durazzó városától egészen Rácföldig. Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt. Mégpedig a görögök szerint azért mondták csobának, azaz ostoba népnek, mivel urának halála után nem volt kedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen."
Szovárd vezér neve Zuard és Zuardu (tárgyesetben Zuardum) alakban fordul elő Anonymusnál. Németh Gyula szerint a Szuardu szabályos hangtörténeti fejlemény a szavardiból, amely előrésze a magyarok régi nevének, a Bíborbanszületett Konstantin által feljegyzett szavardi aszfeli-nek.
Anonymusnál két mondai-történeti szál keveredését jelentheti a Szovárd és a Csabamagyarja név együttes felbukkanása. A gestát fordító és a jegyzeteket író Pais Dezső szerint is a keleten maradt (a finnugrista irodalom csak a keleten maradtakat szokta szavárdnak nevezni, pedig a szavárd az egész magyarság neve volt egykor a Bíborbanszületett szerint - VG) magyarokról szóló hagyomány "keveredik Anonymusnál a Csaba-magyarjáról való változattal". A szálak kibogozása a honfoglalás és a honfoglalást megelőző magyar őstörténet lényegének megértésével lenne egyenértékű.
Mi lehet az oka annak, hogy Anonymus Zuárd vezért és a Csabamagyara népet összekapcsolta? Nyilvánvalóan az, amit már korábban is kifejtettünk Csaba nevéről. Csaba és Zuárd neve egyaránt a szabír népnévből alakult. Mindketten a szabír nép vezetői voltak. Azonban egyik név sem kötődhet konkrét személyhez, hanem esetükben csupán a szabírokat vezető dinasztiát megszemélyesítő összevont alakról (alakokról) van szó.
Ha ez igaz, akkor viszont azt kellene megértenünk, hogy miért térnek el a névalakok? Miért nem nevezi Anonymus a népet Zuárdmagyarának? A két név különbözősége abból eredhet, hogy a szabírok mindegyik (hun, korai avar, kései avar és magyar) honfoglalásnak részesei voltak s a névalak eltérése a különböző történeti eseményekre utalhat. Csaba inkább a hun és a korai avar korhoz kötődhet, Zuárd pedig a késői avar, vagy az Árpád-vezette honfoglalás részese lehetett. Azaz a csabamagyara nép (neve és története) inkább a hun, vagy az avar korhoz köthető; szemben Zuárd vezérrel, aki a honfoglalás részese.
A gestában és a magyar krónikás irodalom e két névalakot még össze is keverhették azon az alapon, hogy mindkettő a szabír népcsoportot képviselvén, mindegyik nevéhez kötve elmesélhették a szabírok viselt dolgait, vagy azok egy részét.
A Hun krónikában Zoard Attila egyik olasz hadjáratának vezére. A Krónikában pedig az ismert Zuárd-nemzetség Léltől ered. Azaz a szabírokhoz görögországi, olaszországi és magyarországi kalandok kötődhetnek Attilától a honfoglalásig. A csabamagyara név csak a görögországi kivonulás kapcsán merült fel. Anonymus nem állítja, hogy a csabamagyara nép Zuárd vezérrel költözött volna Görögországba.
Csaba nem szerepel Anonymus gestájában. Róla a magyar hagyományból azt tudjuk, hogy Atilla egyik fia, aki keletre menekülvén megérte idősebb fiának visszaindulását a Kárpát-medencébe. A bolgár hagyományban neki megfelelő királyfi 108 évig élt s ez éppen az Attila halála és Baján avarjainak bevonulása között eltelt időnek, a szabír dinasztia önállóságának felel meg (előbb a hunokkal, később az avarokkal voltak szövetségben). Csaba mindkét fia (egy-egy szabír csoportot vezetvén) bevonult a Kárpát-medencébe.
Csaba idősebb fia a korai avarokkal vonult be (s a források szerint Baján valóban csatlakoztatta a szabírokat).
Csaba fiatalabb fiának visszatérése a kései avarok (a Kuber vezette bolgár-szabírok) bevonulását jelenti. Ezek 680 táján, a Kovrat féle Bolgár Birodalom felbomlása után az avaroktól kértek bebocsátást a Kárpát-medencébe. Erről a Hitvalló Theophanesz által írt Chronographia c. műből tudunk. Szerinte Kovrat (Krobatos) negyedik fia "átkelt az Isztrosz vagy másképpen Danubius folyón ... az Avarországhoz tartozó Pannóniában az abarisok chaganosának alattvalója lett és ott maradt a maga hadával". A Miracula Sancti Demetrii és a madarai felirat új olvasata megerősíti a fenti hírt (innen a negyedik fiú, Kuber nevét is megismertük). Azaz Kuber azonos Csaba fiatalabb fiával, népe pedig a szabír-magyarok egyik csoportjával - amelyik Etelközben előbb az avarok, majd a bolgárok uralma alatt élt.
A szabírok mindkét kárpát-medencei csoportja fellázadhatott az avarok ellen. Mindkét lázadás elbukott s mindkét népből menekülők indultak külföldre. Az a kérdés, hogy melyiket tekinthetjük azonosnak a csabamagyaraként megnevezettekkel. Vagy Kuber szabír népéről van szó, vagy a már korábban, még Bajánnal érkezett szabírokról.
Az első lázadásra 630 táján kerülhetett sor (626-ban vallott kudarcot az avarok Bizánc ellen indított támadása, ekkor jött létre Kovrat bolgár-szabír birodalma s ekkor szakadt el az Avar Birodalom keleti fele a Kárpát-medencei területektől). Az ehhez kapcsolódó belső lázadást az avarok leverték, a menekülő bolgárok közül 9000 főt a bajor Dagobert mészároltatott le.
Ha a második felkelésről, a Kuber vezette csoport lázadásáról van szó, akkor ők - a
hangoztatott vélemények
szerint - Thesszaloniki mellett telepedhettek le 690 táján (Simonyi Dezső szerint 670 táján) s végleg ott is maradtak, beolvadván a környék lakosságába.A csabamagyara név kézenfekvően az utóbbira vonatkozhat, mert a menekülés iránya ez esetben egyezik.
Makkay János ismerteti a Miracula Sancti Demetrii beszámolóját az eseményekről: az avarok által (a Szirmium központú, Duna folyónál lévő tartományban) letelepített bolgárok, avarok és más pogány népek a hadifogságba esett keresztényekkel együtt élvén "lángra lobbantották egymás szívében az elmenekülés vágyát". Bekövetkezett a Kuber vezette lázadás - fogalmaz Makkay János - és a menekülőket üldöző kagán elleni öt győztes csata ellenére "Kuber egész fent leírt hadinépével átkelt az említett Duna folyón, a mi részeinkre érkezett és a Keramésios mezőt foglalta el". Nem hinném azonban - fűzi hozzá Makkay János - hogy Sirmium minden lakosa vele menekült volna, hiszen ... aligha tarthatott vele mindenki. Ráadásul Kuber nem a Dráva-Száva közéről menekült, mivelhogy átkelt a Dunán, így sirmiumiak már csak menekülése közben csatlakozhattak hozzá.
Amihez azt tehetjük hozzá, hogy Szirmium az avar bevonuláskor a gepidák fővárosa volt, amelyhez még az avar időkben is hozzátartozónak tekinthették a korábbi gepida területeket (a Partiumot, Temesközt és Erdélyt). Innen indulván Kuber hadinépének valóban át kellett kelnie a Dunán, ha görög területekre akart menni.
A forrásokhoz a legjobban akkor illeszkedünk, ha a csabamagyara népet a Kuber alatt bevonuló és a levert lázadásuk miatt görög földre menekülő szabírokkal (Csaba királyfi kisebb fiának népével) azonosítjuk. Szovárd a honfoglalás kalandjai során vetődhetett el a görög földön még akkor is élő Kuber-féle szabírok maradékaihoz s közöttük (vérei között) maradhatott halálig. A csabamagyara nép sorsát Anonymus azért is említheti Szovárd vezér története kapcsán, mert még tudta, hogy ez a két szabír csoport egy és ugyanazon nép két köteléke.
