A bennünket érdeklő és időben hozzánk közelebb lévő sztyeppi írásokra többen hivatkoznak, de elég jól senki sem ismeri őket.
I. L. Kizlaszov 1994-ben jelentette meg " Az eurázsiai sztyeppe rovásemlékei" c. (orosz nyelvű) kötetét, amely számot tarhat a magyar értelmiség érdeklődésére is.
A szokásos "tudós" eredeztetések ugyanis időnként a közelebbről le sem írt "keleteurópai rovásírások" közé sorolják, egykor belőlük származtatták a székely rovásírást (máskor az orhon-jenyiszeji rendszereket tették meg szülőnek).
A "keleteurópai rovásírások" egyik legfontosabbikának tekintik a kazár írást, amelyet az alább bemutatott majackojei és humarai írásjelek reprezentálnak (a mintegy száz kazárnak tekintett írásemlék között e kettő a nagyobbak közé tartozik). Az elolvasatlan majackojei és humarai írásemlékről azonban alig tudunk valamit, a kutatók csak találgatják, hogy melyik nép és milyen nyelv rögzítésére használta őket.
Az a ma már túlhaladott és nem hangoztatott, nyelvészeti alapozású hipotézis, miszerint a
székely rovásírás
valamelyik türk írás (például a kazár írás) leszármazottja lenne, "természetesen" semmivel sem igazolható, annál több adattal cáfolható.
A nyelvészeti alapozás csupán azt jelenti, hogy a finnugrisztika alapító atyáinak valamiképpen meg kellett magyarázniuk, miképpen alakult a magyar kultúrtörténet közepe, azaz hogyan is lettek az Urál vidékének félénk erdőlakóiból a sztyepp lovasnomád harcosai. S erre nem találtak jobb ötletet, mint hogy a török népek tanítgattak meg bennünket a sztyeppi kultúrára, közte a rovásírás használatára is. A törökök ugyanis ott voltak azon a sztyeppi úton, ahol eleinket az Uráltól a Kárpát-medencéig végigmasíroztatta a finnugor elmélet. Ez azonban azt jelenti, hogy a székely írás török származására vonatkozóan nem bizonyíték merült fel, csupán igény, vagy megrendelés.
Mivel a török népek is fát használtak íráshordozóként (azaz róttak, rovásírásuk volt), készen is volt a végzés: a
székely rovásírás
a török rovásírások leszármazottja lehet, hiszen mindkettő rovásírás. Hasonló "tudós" alapossággal a mai latin írásunkat rokonítani lehetne akár a japán írással is, hiszen mindkét írást használják számítógépen.
Kizlaszov munkája feltehetően kis példányszámban jelent meg, és csak 1-2 magyar kutatóhoz jutott el. Ezen próbálok segíteni a kötetben található kazár jelsorok közreadásával.
1. ábra. Kizlaszov táblázata, amelyben az általában kazárként emlegetett írás két fontos leletcsoportját, a Majackoje Gorogyiscsén (M) és a Humarában (X) fellelt jelek sorozatát hasonlítja össze; amint az a táblázat alapján felmérhető, a két jelsornak csak kb. a fele -harmada feleltethető meg egymásnak
A Majackoje Gorogyiscse (egy kazárnak tekintett erőd) területén végzett ásatások és az ásatás során előkerült fenti jelek feltárásában részt vett Erdélyi István régész is.
A kazár írást csak a földrajzi elhelyezkedése alapján szokás kazár írásnak tekinteni. Azon a területen, vagy annak közelében kerültek elő, ahol a Kazár Birodalom elterült, vagy ahol azt feltételezik. Nem tudjuk, hogy ezekkel a jelekkel milyen nyelvű szöveget rögzítettek, s hogy ezek csupán feltételezett török nyelve azonos volt-e a kazárok nyelvével.
A történeti forrásokban nyoma maradt annak, hogy három évig részt vettünk a kazárok háborúiban, s hogy együtt éltünk velük. A honfoglalók leletei is hasonlóak a kazár területeken található régészeti leletekhez. Az is bizonyos a történeti források alapján, hogy a magyarok a honfoglalás előestéjén valahol Kazáriában, vagy a véle szomszédos területeken éltek. Azaz lett volna alkalom a kazár írás átvételére (ha nem voltunk azonosak az "igazi" kazárokkal, s ha akkor még nem lett volna írásunk - ami igen különös lett volna, mert a sztyeppén igen régi idők óta minden népnek volt saját írása).
Egy forrásban fennmaradt a kazár írás jelsora is, amelynek sorrendje rokon a
székely rovásírás
nikolsburgi ábécéjének meg az ugariti ékírásnak a jelsorával. Azonban az ott bemutatott jelformákat a szakirodalom romlottaknak tartja, mert nem azonosíthatók sem Kizlaszov fenti jeleivel, sem a székely írásjelekkel, sem a többi ótürk írás jeleivel.
A kazár írás Kizlaszov által bemutatott jelei sem nagyon emlékeztetnek a székely írás jeleire. Kétségtelenül akad néhány hasonló jel, de igen sok az eltérés is. Ilyen fokú megfelelést a világ sok jelrendszerével ki lehet mutatni.
Például az amerikai indiánok prekolumbián jelei, vagy a kínai írás jelei között is akad ennyi, vagy több székelyhez hasonló formájú jel.
Van egy másik típusú érvrendszer is, ami kizárja, hogy a székely írást ebből a kazár(?) írásból eredeztessük. Az eddig ismert(?) kazár(?) írásból hiányzik az "us" (ős) szójelünk, valamint az "a/á" betűnk pontos megfelelője is - miközben ezek megtalálhatók korábbi írásokban (pl. az "us" a szkítáknál és a hettitáknál; az "a" pedig a hun és a kár írásban is szerepel). Nyilván nem lehet szó arról, hogy ezeket a széles körben ismert, ősi jeleket újra feltaláltuk volna. Könnyebb az gondolni, hogy a székely írást nem a kazár írásból fejlesztettük ki, hanem annál sokkal régebbi.
A kazárokat általában töröknek tartják, bár erre vonatkozó komoly nyelvi adat nincs, sőt a forrásokban kifejezetten nyoma maradt annak, hogy a kazárok (vagy az igazi kazárok) nyelve nem hasonlít a török nyelvre (ezt az adatot azzal szokás elhárítani, hogy a kazár nyelv a bolgár-törökök csuvasos nyelvére hasonlíthatott, de azt a forrás szerzője nem tekintette töröknek).
2. ábra. A budapesti hun jelvény, amelynek olvasatát Kozmács István a türk jelek segítségével kísérelte meg
Kizlaszov fenti jelsorai alapján csak azt állapíthatjuk meg, hogy ezek nem támogatják
Kozmács István
nak a budapesti hun fibula feliratáról a
szegedi párbeszéd
során adott ótürk olvasatát, amely nem számolt azzal, hogy a székely írás hun fibulán is szereplő "a" betűjének a türk írásokban nincs pontos megfelelője.
Következő cikkünkben azt illusztráljuk, hogy ez az "a" betű (pontos megfelelője) a többi türk írásban sem található meg. Egyúttal beszámolunk Szekeres István ellenvetésével is, amelyik az összefüggések felderítésében jelentős előrelépésnek tekinthető.
