Írástörténet

A sumer dingir "isten" jel rokonsága

Rovó - 2010.02.15 17:46

A sumer dingir "isten", az akkád ilu "isten" determinatívumok, valamint a székely d (Du/Dana) rovásjel kapcsolata is szóba került a szegedi párbeszéd során.

A szegedi párbeszéd részleteinek értékelése hosszú időt és kitartó aprómunkát követel. A kérdés a szegedi találkozó alkalmával vetődött fel, de az álláspontok kifejtésére akkor nem volt idő.


A sumer -magyar mégis vita?

" A sumer-magyar valóban nem vita többé " c. cikkemben a következőket írtam a legjobb emlékezetem szerint, de - a jelek szerint - pontatlanul:

"A szegedi párbeszéd keretében Kozmács István olyan értelemben nyilatkozott a székely \"d\" (Du/Dana) és a sumer-akkád dingir "isten" jel általam említett rokonságáról, mintha azt gondolnám, hogy azt a sumerből vettük át. ... Bizonyos, hogy a székely írás szegről-végről rokona a sumer írásnak (amint szinte az összes antik írásnak is), de a székely írás - a kőkori párhuzamok alapján - sokkal korábbi a sumer írásnál. Egy általánosan ismert, a Pireneusoktól Dél-Amerikáig elterjedt, ősvallási jelentőségű jelképrendszerből kialakult írásrendszerről van szó csupán, amelyet többek között ismertek a sumerek is."

Ezt Kozmács István a cikkhez írt hozzászólásában így igazította ki:

"1) Nem mondtam ilyet.

2) A DINGIR nem sumér/akkád, hanem csak sumér. A keresztnek értelmezett ékírásjel akkád olvasata il vagy ilu - ahogy erre Varga Géza figyelmét már Szegeden felhívtam. (Vö_ Katolikus Lexikon: "El (héb. Él, akkád Ilu, arab Ilah): Isten legrégibb szemita neve.")

3) Amennyiben a székely rovásírás korábbi a sumér írásnál, akkor meg semmi, de semmi köze nincs a két jelnek egymáshoz: ugyanis pontosan tudjuk, hogy a sumér/akkád jel a csillag képjelből alakult. A székely rovásírás kereszt alakú d betűjének ilyen alakulására nincs semmiféle bizonyítékunk. Azaz: amennyiben a székely a korábbi ÉS kereszt volt eredetileg, akkor a sumér/akkád jelnek nincs köze hozzá.

4) Az akkád ékjel kereszt voltának az isten jelentéshez semmi, de semmi köze nem lehet. Ugyanis amennyiben a rómaiak nem kereszthalálra ítélik a bűnösöket - s köztük Jézust - akkor a kereszténynek nevezett vallásnak nem lenne központi szimbóluma a kereszt. Mind ahogy más vallásoké sem ez a jel. Mert az ékjel nem kereszt, hanem csillag.

5) Ebből következően, amennyiben bármilyen ősvallási alapja lenne a rovásírás d jelének, az semmi esetre sem a kereszt, hanem a csillag - kéretik tehát a jövőben a d betű rovásírás jelét is kereszt helyett csillagnak nevezni."

Az alábbiakban ezekre az ellentmondásokra válaszolunk.


Labat vonatkozó szócikke

Részletek René Labat: "Manuel d'épigraphie akkadienne" c. munkájából. A képeket az egykor Götz László tulajdonát képező példány másolatából idézem.

1/a. ábra. A sumer dingir képjel és későbbi akkád megfelelői (a kép bal oldala) Labat kötetéből; az első oszlop a sumer képjeleket, a második oszlop a sumer ékjeleket, a további oszlopok pedig a sémi változatokat tartalmazzák

1/b. ábra. A sumer dingir képjel és későbbi megfelelői (a kép jobb oldala) Labat kötetéből

A Labat által bemutatott példák alapján úgy tűnik, mintha a sokágú csillagból a szemünk láttára, egyszeri folyamat eredményeképpen alakulna ki előbb egy nyolcágú csillag, majd abból egy kereszt.

Labat kötete nem a teljes sumer jelkincset képviseli, csupán annak egy nem reprezentatív töredékét. Az idő ugyanis az írástechnológiának megfelelően válogat a különböző írásemlékek között. E miatt a műbe csak a tartós anyagokra írt szövegek és jelformák - egy tendenciózus torzulást elszenvedett jelcsoport - jutott el.

1/c. ábra. A sokágú csillag jelforma ( sumer képjel)



1/d. ábra. A nyolcágú csillag jelforma ( sumer képjel)



1/e. ábra. Az átmeneti csillag jelforma (óbabiloni ékjel)




1/f. ábra. Kereszt jelforma (óbaliloni ékjel)

Az írástechnológia és a jelforma viszonya

A legkorábbi sumer írás ismert jeleit agyagba rajzolták, később azonban kialakult egy pecsételő jellegű ékírásos technológia is. Nem köztudott, hogy a Közel-Keleten elterjedten alkalmazták ezeken túl a rovástechnológiát is (vö. a hettita hieroglif / luwiai / írást az irnokok faírásnak nevezték!).

Agyagba lineáris és képszerű jeleket egyaránt lehetett rajzolni. Az ékírásos és a rovástechnológia azonban a lineáris jelváltozatokat részesítette előnyben. Mivel a rovástechnológia korábbi, mint a sumer nép, ezért a lineáris jelváltozatok törvényszerűen jelentek meg hamarabb (például a Mezopotámiát környező hegyes-dombos vidéken fekvő Tepe Yahyán), mint a sumerek Mezopotámiában.

2/a. ábra. Tepe Yahya-i sokágú csillag



2/b. ábra. Tepe Yahya-i átmeneti "csillag"



2/c. ábra. Tepe Yahyai kereszt

A fa korhadékonysága azt eredményezte, hogy a rovástechnológiához kötődő lineáris jelformáknak kisebb esélyük volt a fennmaradásra, az agyagba rajzolható képszerű változatok azonban nagyobb valószínűséggel élték túl az évezredeket.

Ezért körültekintés szükséges a sumerek által alkalmazott jelformák értékeléséhez. Labat szócikke például azt sugallja, mintha a kereszt alakú jelváltozat csak az akkád korban alakult volna ki a csillagból - pedig erről szó sincs. Már a legkorábbi sumer írásban is alkalmazták a keresztet.

A Labat szócikkében megtalálható jelváltozatok léteztek már a sumer írást megelőzően, de használatban maradtak az azóta eltelt évezredek alatt is, egészen napjainkig. A képi és nyelvi jelentésbokor összefüggései alapján az is belátható, hogy ezek nem egymástól elszigetelt, hanem azonos csoportot képező jelek. Isten jelképei a távoli írásrendszerekben is hasonlóak.

Azaz René Labat jelsorozatában nem a jelforma fejlődését figyelhetjük meg. Csupán arról van szó, hogy az Istent jelképező, ősidők óta ismert (képszerű és lineáris jeleket egyaránt tartalmazó) jelcsoport jelei közül az ékírásos technológia a keresztet részesítette előnyben.

A párhuzamok esetében szintén megfigyelhető az alkalmazott jelforma és az írástechnológia összefüggése. Például a magyar népi jelkészlet képszerűbb (mert a fazekasok ecsetje és írókája megengedi a bonyolult jelek alkalmazását is), míg a székely rovásírás jelei lineárisak (mert a rovástechnológia szükségképpen leegyszerűsíti a jeleket). Ennek megfelelően az írókázott cserépedényeken a csillag; míg a rótt székely írásban a kereszt a jellemzőbb.


Van-e kereszt az archaikus sumer képjelek között?

A sumer mas "fél" szójel (Labat/74) az akkád időkben szabályos kereszt alakú, de ennek az archaikus sumer időszakban két jel is megfelel. A "fél" jel eredetileg nem kereszt alakú volt. A le dieu Ninurta és le dieu Gibil magyarázat egyeztethető a kereszt esetében várt "isten" értelemmel.

A kérdésre egy jellegzetes ligatúra segítségével is válaszolhatunk (3/a. ábra), amelyik több régi jelrendszerben is megtalálható és tartalmazza a keresztet is. A két ismert jel alapján megértjük a jelkép értelmét, valamint azt is, hogy az ősvallási gondolat a szomszédos népek (a korabeli művelt világ) közös tulajdona volt. Ebből az is következik, hogy nem az akkádok találták fel a keresztet, hanem azt már a sumerek is készen kapták az elődeiktől (magukkal hozták az ismeretlen őshazájukból).

3/a. ábra. A sumer BA "adni, ajánlani, ajándék" szójel; két elemi jelből álló ligatúra; felül egy hegyábrázolás, a székely rovásírás "s" (sarok) jelének megfelelője (ez az a hely, ahol a földiek az égiekkel érintkezhetnek), alul a kereszt a teremtett és rendezett Föld isteni középpontját jelöli, ahol az uralkodó székhelyét is találjuk (ezért körbe zárt kereszt a Szent Korona felülnézete és az egyiptomi "település" hieroglifa); a két jel együttese a rendet és a királyságot isteni ajándék nak mutatja

3/b. ábra. A hettita hieroglif írás király szójele szintén a hegy ábrázolásából és a keresztből áll; a királyságot a sztyeppi népek is égi eredetűnek tartották; például a Herodotosz által feljegyzett szkíta mondában is égből hulló tárgyak döntik el, ki méltó a királyságra (s a szkíták Mészáros Gyula szerint hatti eredetűek)

3/c. ábra. A Tepe Yahya-i jelképváltozat korábbi a fentieknél s azt igazolja, hogy ezek az ősvallási gondolatok a sumerek mezopotámiai megjelenése előtt is léteztek a hozzájuk tartozó jelképekkel együtt


3/d. ábra. Hasonló jel a Tordos-Vincsa kultúrából (Winn 50. jele)

3/e. ábra. Hasonló jel a Tordos-Vincsa kultúrából (Winn 110. jele)

A mezopotámiai jelek magyar párhuzamai

A Labat szócikkében összetartozó jelformák megfelelői megtalálhatók a magyar jelkészletben is. A jelentéseik alapján felmérhető, hogy párhuzamaik a magyar jelkincsben is összetartoznak; ami azt jelenti, hogy az összetett ábrázolások részeként felválthatják egymást, mert a jelentésük hasonló (vallásos jellegű, a Napra utaló).

4/a. ábra. Az antik hagyományból ismert szárnyas napkorong minta egyszerűbb, virágra emlékeztető változata néhai Varga Ferenc gödörházai ( Őrség ) fazekas cserepéről; közepén a sugaras Nap ábrázolásával, amely a mezopotámiai sokágú csillag megfelelője

4/b. ábra. A magyar számrovás ezer "ősúr" jele a körmendi honfoglalás-emlékműről; ezer szavunk az egyiptomi Ozorisz/Usziri és az akkád Assur isten nevének megfelelője



4/c. ábra. A honfoglaláskori kiszombori plakett nyolc ága a megszemélyesített (is)Ten rovásjel

4/d. ábra. A budafai és milejszegi mángorlókon három - átmeneti jellegű csillaghoz hasonló - kereszt is található




4/e. ábra. Hortobágyi ivótülök rajzának részlete Lükő Gábor nyomán; egy kőkori eredetű konvenció, a Tejúttal azonos égigérő fa rajza, a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nap (nyolcágú, átmeneti jellegű csillaghoz hasonló kereszt) ábrázolásával





4/f. ábra. A szárnyas napkorong minta lineáris jeleket alkalmazó másik megfogalmazása az őrségi Velemérről ( Sindümúzeum ); a sugaras napkorongot egy átmeneti, kereszthez hasonló virágábrázolás helyettesíti; a közepén lévő körbe zárt pont az egyiptomi és a kínai írásban is a Nap jele, a kacskaringók (a székely írás jó "folyó" szójeleinek megfelelői) pedig a négy szent folyót jelképezik

4/g. ábra. A székely rovásírás "d" (Du/Dana) jele a homoródkarácsonyfalvi feliratból

4/h. ábra. A honfoglaláskori tiszabezdédi tarsolylemez központja az ősvallás Istenének kereszt alakú jelképe, amit a honfoglalók kereszténységét igazoló bizonyítéknak szokás tekinteni, bár az ábrázolás minden részlete pogány, s a források szerint a honfoglalók nem voltak keresztények; a tarsolylemez Istene a sarok hegyén álló égigérő fa (Tejút) hasadékában kapott helyet; a sarok hegye a székely rovásírás "s" (sarok) betűjének, a két mítikus állat testén lévő kacskaringó pedig a székely rovásírás "j" (jó) jelének megfelelője

Egy kőkor óta létező jelcsoport

Ezek és a további példák felvetik annak lehetőségét, hogy a Labat szócikkében szereplő jelformák a kőkortól napjainkig párhuzamosan egymás mellett léteznek, s az egyes írásrendszerek mindig azt alkalmazták az azonos, vagy hasonló jelentésű, de eltérő formájú jelek közül, amelyik megfelelt az írástechnológiájuknak.

A távoli írásrendszerek hasonló jelei között a véletlen egyezés lehetőségét több érv is kizárja:

- A kereszt a világ legkülönbözőbb pontjain (Mas d' Azil, Tepe Yahja, indián jelek stb.) egy nagyobb jelkészlet részeként fordul elő, amelyik jelkészletet vagy 20 formai azonosság kapcsol a székely íráshoz. Azaz ugyanaz a jelkészlet öröklődik a kezdetektől napjainkig a világ legtávolabbi pontjain is.

- A kereszt a legfontosabb vallási jelképek közé tartozik a kőkor óta és ezt a fontossága miatt nem lehetett elfelejteni és a sumereknek sem kellett újra feltalálniuk.

- Nem csak a jelformák, hanem a hozzájuk kötődő vallási gondolatok és szavak is széles körben elterjedtek. Ez összetartozó, széles körben ismert elméletet, szó- és jelkészletet bizonyít.

- A Matematikai Kutatóintézetben elvégzett valószínűségszámítás a véletlen egyezés lehetőségét kizárta (Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, 1993.).

Azaz a keresztet nem a sumerek találták fel; a sumerek előtti kereszt nem tekinthető a sumer kereszttel genetikusan össze nem függő másik keresztnek; a hasonlóság oka nem a véletlen, hanem a rokonság.


A kereszt képi tartalma

5. ábra. A közel-keleti Éden térképe, ahol a Kelet-Afrikában kialakult homo sapiens sapiens mintegy 50 000 évig élt az interglaciális idején, mielőtt Eurázsia belső területei és Amerika benépesítésére indult volna; a kereszt a teremtett és rendezett világközép ábrázolása, amely a panteisztikus természetvallás szerint azonos az Istennel

6. ábra. Indián (kri) felülnézeti világmodell az Éden végletekig leegyszerűsített térképével; a világ isteni középpontját kereszt jelöli; a konkvisztádorok tapasztalták, hogy az prekolumbián templomokban a kereszt az imádat tárgya; az indiánok a legelterjedtebb hipotézisek szerint 40 000 - 12 000 évvel ezelőtt mentek át Szibériából Amerikába, s ez segít meghatározni a kereszt korát is

7. ábra. A különböző cikkekben eltérő korúnak (10-20 ezer évesnek) meghatározott Mas d' Azil-i (Pireneusok) kavicsok egyike a teremtett és rendezett Földet ábrázoló körbe zárt kereszttel (az Isten a Föld középpontjában van)

A jelnevek

A vallási vonatkozású jelek egy vilászerte ismert ábrázolási szótár elemei a kőkor óta. Az ősvallás legfontosabb témáinak jeléhez kötődő szavak szintén azonosak, vagy hasonlóak a távolinak tetsző vallásokban is. (A szavak hasonlósága a nyelvek monogenezise miatt a rokonság jele akkor is, ha a hasonló szavak között a szabályos hangmegfelelés nem mutatható ki.)

A sumer dingir az "isten" determinatívuma. A jelnév töve egy "isten" jelentésű gyök. A din változata szerepel az erdélyi " Dana verjen meg!" szólásban és a krónikáinkban fennmaradt Enedubelianus névben (amelyben az ősvallás isteni triászának neve rejlik). Rokon a Duna neve is, amit az Anonymusnál megőrzött jelenet is alátámaszt, miszerint amikor Árpád a dunavízzel telt kürtöt felemelte, az összes magyarok azt kiáltották: Isten, Isten! A din a magyar Ten istennév d-vel kezdődő változata. Hunfalvy szerint a Mezopotámiát jelentő Kaszdim "két folyó" szó második tagja a magyar tó megfelelője. A panteisztikus ősvallás a vizet az Istennel azonosította, vagy az Isten jelképének tartotta (vö. a jó "folyó" az Isten állandó jelzője!).

Az akkád ilu az "Isten" determinatívuma. Az Él, Allah változatokkal egyetemben a magyar él, élő szónak (Istenünk állandó jelzőjének) a rokona. A ilu és az élő genetikus kapcsolatát alátámasztja, hogy a sémi vallási szavak esetében ismételten tapasztalható a magyar nyelvvel való összefüggés; tehát egy rendszer öröklődött a szókészletben is. Ennek példája az ugariti Anat anyaistennő és a magyar Enéh nevének megfelelése, valamint a Jahve-javas és sátán-Isten hasonlósága is (a szomszéd nép istene megjelenhet sátánként).

A sumer an "ég" szintén vallási fogalom. Rédei Károly megvizsgálta az „isten” jelentésű uráli szavak ( torem, ilma, juma, num, lwaj) szóbokrait. Leszögezi, hogy valamennyi uráli szó ősi időből való, s az „ég” és „isten” jelentést egyaránt hordozó megnevezésekben ama szemlélet rejlik, hogy a világmindenség teremtője és ura az égben lakozik. E hitbeli felfogás közös a primitív (pogány) meg a tételes vallásokban; és előfordul más nyelvekben, illetőleg nyelvcsaládokban is, pl. török tengri " Himmel, Gott”.

A két-három csillagot tartalmazó mezopotámiai változatok akkád neve nab, nap.

Kereszt alakú volt-e Krisztus keresztje?

A kérdésre röviden válaszolhatunk: nem volt kereszt alakú. A római kivégzőeszköz egy faoszlop volt, amihez az elítéltet hozzászegezték.

Hermann Fulda Das Kreuz und die Kreuzigung (A kereszt és a keresztre feszítés) című könyve a következőket írja: „A nyilvános kivégzésre választott helyek közül nem mindenhol álltak rendelkezésre élő fák. Ezért egy egyszerű gerendát vertek a földbe. Erre kötözték vagy szegezték rá a törvényen kívül helyezetteket a felemelt kezüknél és sokszor a lábuknál is” (Breslau, 1878; 109. o.). Fulda, miután sok bizonyítékkal állt elő, ezzel fejezi be: „Jézus egy egyszerű kivégzőoszlopon halt meg. Emellett szólnak a következők: a) Keleten akkoriban megszokott volt ennek a kivégzőeszköznek a használata, b) közvetve maga Jézus szenvedéstörténete, és c) a korai egyházatyáktól származó sok kijelentés” (219., 220. o.).

Paul Wilhelm Schmidt, aki a Bázeli Egyetem professzora volt, a Die Geschichte Jesu (Jézus története) című művében részletes tanulmányt készített a görög sztau‧rosz′ szóról (2. kötet; Tübingen és Lipcse, 1904; 386—394. o.). Művének 386. oldalán ezt írta: „a σταυρός [sztau‧rosz′] mindenféle egyenesen álló karót vagy fatörzset jelent.”

Arról, hogy milyen büntetést hajtottak végre Jézuson, a következőket írta: „Ami a Jézusra kirótt büntetést illeti, az evangéliumi beszámolók szerint a megkorbácsolás mellett a római megfeszítésnek csak a legegyszerűbb formája jön számításba: az, amikor a ruhátlan testet egy oszlopra függesztették, melyet mellesleg Jézusnak kellett odavinnie vagy odavonszolnia a vesztőhelyre: ez is fokozta a szégyenteljes büntetést . . .

Az egyszerű kifüggesztésen kívül minden mást kizár az, hogy sokszor milyen nagy méretekben hajtották végre ezt a kivégzést: Varus egyszerre 2000 emberen (A zsidók története, XVII. könyv, 10. fej., 10. bek.), ezenkívül Quadratus (A zsidó háború, II. könyv, 12. fej., 6. bek.), Félix prokurátor (A zsidó háború, II. könyv, 13. fej., 2. bek.), és Titus is (A zsidó háború, V. könyv, 11. fej., 1. bek.)” (387—389. o.).

A faoszlop csak a keresztény ábrázolásokon változott át keresztté, sőt kettőskeresztté, hogy ezáltal Krisztust azonosíthassák Isten és a Tejút általánosan ismert jelképével.

8. ábra. A Nippuri sumer pecséthengeren a kereszt égitestet jelöl

9. ábra. A kasszita pecséthengeren szintén égitestet jelöl az (átmeneti jellegű) kereszt

Összegzés

"pontosan tudjuk, hogy a sumér/akkád jel a csillag képjelből alakult."

A kereszt alakú jel ugyanazt jelentette, mint a csillag, ezért léphetett a csillag helyébe a lineáris jeleket igénylő írástechnológiák esetében, de a kereszt nem a csillag jeléből alakult ki.

"A székely rovásírás kereszt alakú d betűjének ilyen alakulására nincs semmiféle bizonyítékunk."

Ugyanez a helyzet a magyar jelkincsben is. A székely rovásírás kereszt alakú "d" betűje mellett párhuzamosan szintén létezik a képszerűbb jel a népi jelkészletben, mert az nem követeli meg lineáris jelek alkalmazását.

"amennyiben a székely a korábbi ÉS kereszt volt eredetileg, akkor a sumér/akkád jelnek nincs köze hozzá."

A székely jel korábbi is, meg kereszt alakú is - mégis ezer szállal kötődik a sumer/akkád jelcsoporthoz.

"Az akkád ékjel kereszt voltának az isten jelentéshez semmi, de semmi köze nem lehet."

A kereszt alakú akkád ékjel azért lehetett az Isten determinatívuma, mert a kereszt a kőkor óta istenszimbólum.

"amennyiben a rómaiak nem kereszthalálra ítélik a bűnösöket - s köztük Jézust - akkor a kereszténynek nevezett vallásnak nem lenne központi szimbóluma a kereszt."

A keresztény kereszt nem a római kivégzőeszközre hasonlít (mert a kivégzéshez nem keresztet használtak, csak egy sima faoszlopot). A kereszténység az ősvallás kereszt alakú Isten-jelképét vette át.

"amennyiben bármilyen ősvallási alapja lenne a rovásírás d jelének, az semmi esetre sem a kereszt, hanem a csillag"

A kereszt (amelyből a székely rovásírás "d" jele kialakult) ugyanúgy az Isten jelképe, mint a csillag. A kereszt a Föld isteni középpontját jelöli, a csillag pedig a Napot.

"kéretik tehát a jövőben a d betű rovásírás jelét is kereszt helyett csillagnak nevezni".

Az eligazodást nehezítené, ha a keresztet nem keresztnek, hanem csillagnak neveznénk.

A csillag helyét idővel a kereszt váltotta fel az ékírásban, mert mindkettő az Isten jelképe volt, s mert a kereszt alak felelt meg az ékírásos technológiának. Az átmeneti formák egyszerre mindkét jelképre utalnak: a csillagot is, meg a keresztet is ábrázolják. Ez egy szokásos eljárás a kőkori jelkészletben, mert az ősvallási jelképek jelentése gyakran és jellegzetesen többrétegű.

Varga Géza írástörténész

***

Jókai Mórral és Gárdonyi Gézával már nem beszélgethet; a fenti írás szerzőjének azonban - egy ideig - még kérdéseket tehet fel, amikor az Őrség ben, a veleméri Csinyálóház ban nyaral.

50% last minute kedvezmény jár e cikk olvasójának is!

***

Szép honlap baráti áron

Cserépmadár szállás (õrségi szálláshely, falusi turizmus)
Csinyálóház (õrségi szálláshely, falusi turizmus)
Õrségi látnivalók településenként
Õrségi látnivalók témánként
Veleméri képek
Apróhirdetés
Könyv
Õrség