2009. november 25-én a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékén szakképzett nyelvészek és autodidakták beszélgettek nyelvészeti kérdésekről.
Részlet Aba Novák Vilmos lenyűgöző freskójából (Szeged, Hősök kapuja), közel a találkozó helyszínéhez
A rendhagyó eszmecsere megszervezésére a délmagyar.hu "
Sumer-magyar rokonság: nem nyelvészeti vita
" című, Bálint Csaba által írt cikke adott alkalmat. Schell Ferenc barátom az ebben megjelent vitatható megállapítások tisztázása érdekében felvette a kapcsolatot a cikkben idézett
Sipőcz Katalin
nyelvésszel, a szegedi
Finnugor Tanszék
munkatársával, aki a kérésünkre megszervezte a találkozót.
Úgy tűnik, hogy a szakmabeliek és a nem szakmabeliek között nincs vita abban, hogy szép hazánkban a finnugrisztika tisztelete meglehetősen visszafogott. Nyílván abban is egyetértünk, hogy ez az állapot a legkevésbbé sem természetes és kívánatos. Egy normálisabb világban a nyelvtudomány képviselőinek a nemzet legmegcsültebb tagjai közé kellene tartozniuk. Ha ez a mai Magyarországon nem így van, akkor annak az okait tisztázni az értelmiség fontos kötelessége.
Elvileg mindkét fél (a nemzeti értelmiség és a finnugrisztika) egyaránt okozója lehet a kialakult helyzetnek. Az alternatívok szerint a finnugrisztika évszázados bűnei okozták a tekintélyvesztést. A délmagyar.hu cikke ezzel szemben a nemzeti tudat hibájára utal: "Mindig is voltak, akik megkérdőjelezték a finnugor nyelvrokonságot, mindig is voltak, akik úgy vélték, a magyarok valamiféle felsőbbrendű nép, amely nem lehet rokon a finnel vagy az észttel, akik a halzsíros rokonságot elutasították. Régóta jelennek meg tudománytalan, népbutító írások, de, ami most zajlik, az már nem is a nyelvészet, inkább a pszichológia és a szociológia hatáskörébe tartozik."
A helyzeten tehát javítani kellene. A finnugrisztika megítélésén azonban aligha segíthetünk lényegesen például megkapó mosolyú nyelvészhallgató kisasszonyok óriásplakátjaival - legyenek bármilyen csinosak és rokonszenvesek is ezek a hölgyek. A helyzeten - mint az a délmagyar.hu cikke alapján kibontakozó vitából is látszik - érdemben nem javít az alternatívok szapulása sem. A szegedi beszélgetésben érintettek egyetérteni látszanak abban, hogy az egyetlen jó megoldást a tudományos kérdések megvitatása jelentheti.
Ez az egyetértés teremtette meg az alapot a párbeszédre, amelyhez azonban két dilemmát is át kell hidalni.
Az egyik az, hogy tudományos kérdések megoldásakor nem lehet szempont sem az egyik, sem a másik fél hírnevének fényesítése, vagy koptatása. Nem lehetünk tekintettel sem a nemzet, sem az egyének érzelmeire, vagy érdekeire - csupán a tudományos igényű bizonyítás számíthat.
A másik az, hogy a "küzdőtéren" szakemberek és nem szakemberek mérik össze a tudásukat szakkérdésekben - ami különleges megoldások alkalmazását és a résztvevők fokozott együttműködési hajlandóságát igényli. Ilyen különleges megoldást kínál az internet. A találkozón felmerült kérdések mindegyikéről írhatunk egy, vagy több cikket (a tudós.virtus.hu -ra, vagy máshova), amelyekhez minden érdeklődő hozzászólhat. Az így kialakuló körképet egy linkgyűjtemény (például a linksite.hu "
szegedi párbeszéd
" c. lapja) összefoghatja, jó lehetőséget nyitva a közös gondolkozásra.
A találkozó előtt felmértük, hogy aligha számíthatunk a nézetek lényeges közelítésére. Legnagyobb eredményünk egymás álláspontjának jobb megismerése lehet; illetve hogy állásfoglalásra bírjuk a bennünket érdeklő (például a székely rovásírással összefüggő) kérdésekben a finnugrisztika szegedi képviselőit.
A beszélgetésre hárman indultunk el Budapestről. Schell Ferenc barátom világlátott és olvasott műszaki értelmiségi, aki a jelenlegihez hasonló tudományszervezési feladatokkal foglalkozik a szabad idejében. Én a
székely rovásírás
eredetét kutatom 35-40 éve s felkérésre megírtam "
A finnugor elmélet alkonya
" című kötetet. Elkísért bennünket
Máté fiam
is, mint technikai segéderő.
Előzetesen a következő 3 téma megvitatásában egyeztünk meg:
Szegeden kedves és megtisztelő fogadtatásban volt részünk. Leülhettünk ahhoz az asztalhoz, ahol - feltételezhetően - a szegedi Finnugor Tanszék megbecsült vendégeit fogadni szokták. Tea és sütemény mellett rövid beszámolót hallhattunk
Dr. Bakró-Nagy Marianne
, tanszékvezető egyetemi tanártól a tanszék 50 éves történetéről. Ezt követően átmentünk egy másik terembe, ahol mintegy 50 diák előtt sor került a tervezett szakmai beszélgetésre.
A technika ördöge (nem tudtuk megnyitni és kivetíteni a magunkkal vitt fájlokat) és az idő rövidsége miatt azonban a tervezett előadást csak részben tudtuk megtartani. Vendéglátóink jobban felkészültek és
Dr. Kozmács István
, adjunktus alapos kritikában részesítette "A hunok nyelve" című tanulmányomat, valamint észrevételeket tett a szentgyörgyvölgyi tehénszobor feliratával kapcsolatban is. Ezt a kritikát és a látogatás során felmerült egyéb témákat néhány következő cikkben ismertetem.
