Málta mellett található a kicsiny Gozo-sziget, azon pedig a turisták által látogatott ősi Ggantija sziklatemplom. Ebben találtam egy néhány jelből álló feliratot.
1. ábra. Ggantija madártávlatból; a nagy sziklatemplom két külön részből áll, amelyek bejárata a túloldalon nyílik; mindkét templom alaprajza kettőskereszt alakú - mert a templomok a Tejutat jelképezhetik
A Máltán és a mellette fekvő kisebb Gozo-szigeten lévő
neolitikus sziklatemplomok
ról elszórt híradásokból eddig is tudhatott, aki akart. A turisták tömege keresi fel naponta, ezért - bár reménykedtem benne - nem lehettem bizonyos abban, hogy írástörténeti felfedezést fogok tenni ezek között az ősi kövek között. Az a néhány jel, amit alább bemutatok, feltehetően nem is ismeretlen a szakértők előtt, csak nem sikerült nyomára bukkannom az esetleges publikációknak. Azt azonban felteszem, hogy a most hozzá fűzött magyarázatom újszerű.
2/a. ábra. A Ggantija templomegyüttes kettőskereszt alaprajzú templomai; az alább tárgyalt felirat a baloldali templom főoltára előtti lépcsőn van
2/b. ábra. A székely írás "gy" (Egy) jele az énlakai "Egy az Isten" feliratból; itt az Egy szót (tehát az Istent) egy kettőskereszt jelöl i
2/c. Hurrita stílusú relief az assuri Assur-templom kútjából: kettős kereszt alakú (a világoszloppal és világfával azonos) isten; mellette a négy szent folyó születésére utaló alakok; a kép a magyar címerrel (a halmokkal, a kettőskereszttel és a négy folyót jelképező árpádsávokkal) azonos ősvallási képzetre utal
A Ggantija templomok kettőskereszt alakú alaprajza
Már az előzetesen látott képek alapján is feltűnőnek találtam, hogy a Ggantija templomegyüttes mindkét temploma kettőskereszt alakú.
Ez az alaprajz a székely rovásírás "gy" betűjével azonos, amelyet szabályosan egy-nek kell olvasni. Az egy szó a régi magyar nyelvben szent, vagy isten jelentésű, ezért használjuk ma is az egyház szóban. Azaz a Ggantija templomokra a legnagyobb joggal mondhatjuk, hogy egyházak.
Más népek fiai - ha nem ismerik a székely írásjeleket - hiába nézik a Ggantija templomok alaprajzát, számukra az nem jelent sokat. A székely írást és a magyar ősvallást jól ismerők számára azonban nyilvánvaló, hogy egy logikus - mert jelentést hordozó - szerkezetű templomban vagyunk.
Illik hozzátennem, hogy a máltai és gozói neolitikus templomok nem mindegyike kettőskereszt alaprajzú. Úgy gondolom azonban, hogy ezek az eltérések nem feltétlenül zárják ki a Ggantija templomok alaprajzához fűzött alábbi magyarázatom helyességét - hiszen a templomok legmegfelelőbb alaprajza is hosszú fejlődés során alakulhatott ki s a Ggantija talán a fejlett típust képviselheti.
A kettőskereszt a Tejút (az eget alátámasztó égig érő fa) jelképe, amelyet az Istennel azonosítottak a régiek (ezért szerepel a magyar címerben is). Aki ezen a mítikus fán felmászott, az az égbe jutott. A fa ágain külön országok voltak s a legfőbb istent a fa csúcsán lehetett megtalálni. Ha ezt a képzetet a templom szerkezetével vetjük össze (s ezt kell tennünk), akkor a legfőbb isten helye a bejárattal szemközti, de a bejárattól legtávolabbra eső szentélyben keresendő. Máig itt van a templomokban az Istent jelképező főoltár helye. S éppen itt, e legtávolabbi szentély lépcsőjén bukkantam az Ószövetségben is említett Óg király jelképére.
Óg király
Óg király jelképéhez a székely rovásírás egyes jeleinek akrofóniáját elemezve jutottam el. A székely "o", "e" és "g" alakja és neve is rokonságról árulkodik.
Úgy tűnt, mintha e jelnevek az ág/ég szavakból - végső soron az Óg istennévből - keletkeztek volna, miközben a rajzuk az eget tartó fát ábrázoló képekből származna. Óg király Básán uralkodója volt a sémi népek honfoglalása előtt. Alakja azonos a görög Heraklésszel, aki a szkíták ősapja volt.
Azt jelenti ez egy írástörténész számára, hogy a ragozó nyelvű népek egy déli területről (Michelangelo Naddeo Agglutiniájából) vonultak a sztyeppére. A sztyeppi írások őse (köztük a székely rovásírás őse is) a Mediterráneum keleti medencéjében, Anatóliában és általában a Közel-Keleten alakult ki valamikor a kőkor mélyén.
Ennek az istennek találtam meg a jelképét a Ggantija templomban, Gozó szigetén, 2008 nyarán, egy rekkenő augusztusi napon.
Óg király jelképe és a hosszabb felirat
A főoltár előtti lépcsőn ugyanis egy, a székely "o" betűhöz hasonló magányos jelet találtam (3. ábra), az alatta lévő lépcsőn pedig néhány további jelet (4. ábra).
Mondanom sem kell, hogy ezt követően az expediciónk sorra vette az elérhető könyvesboltokat és ismételten felkerestük az Archeológiai Múzeumot is - persze minden számottevő eredmény nélkül.
Kutatókhoz nem jutottunk el, a könyvesboltokban nem volt könyv a Ggantija írásról, a nemzeti bibliotéka és az egyetem pedig nyári szünetet tartott.
3/a. ábra. A Ggantija templomegyüttes baloldali templomának főoltára előtti felső lépcső fényképe, rajta a székely írás "o" betűjének megfelelő jel; az magányos jel egy isten (Óg király, azaz Heraklész) jelképe
3/b. ábra. A fenti fénykép részlete a székely és görög "o" betű megfelelőjével; a fénykép alapján úgy tűnik, mintha a jel belsejében lenne néhány S alakú kisebb jel; ezeket a helyszínen nem vettem észre, de - ha valóban ott vannak akkor megfelelnek az egyiptomi Su szélisten képzetének, aki az égbolt ívét támasztja alá az egyiptomi mitológiában
3/c. Óg király jelképe (a székely és a görög "o" betű rokona) a gozói Ggantija templom főoltára előtti lépcsőről (a szerző rajza a fenti fénykép alapján, amelyben már nem szerepelnek a jel belsejében esetleg létező további S alakú jelek); az itt látható jel az égbolt ívét ábrázolja s Óg neve is az eget jelenthette (azaz az istennév összefügg a magyar ég szóval s azzal az eurázsiai képzettel, amely az isteneket az éggel azonosítja, az égben lakónak tekinti)
4/a. ábra. Az alsó lépcsőn lévő, két sorból álló írás
4/b. ábra. Az alsó lépcsőn lévő kétsoros felirat felső sora közelebbről
4/c. Az alsó lépcsőn lévő kétsoros felirat alsó sora közelebbről
Egyetlen könyvben találtam csak rövid utalást arra, hogy létezik egy "Ggantija írás", amelyet a szerzők pszeudo-föníciainak neveztek, azonban nem azt a példát mutatták be, amelyet én a terepen láttam s a 3. és 4. ábrán bemutatok. A kötet egyébként Málta kultúrájának föníciai vonatkozásaival foglalkozott, így némileg érthető a föníciai vonatkozások túlhangsúlyozása. Mert a pszeudo-föníciai jelző odabiggyesztése indokolatlan.
Ha ugyanis ez a Ggantija írás nem azonos a föníciai írással, akkor abból nem az következik, hogy ebben a neolitikus templomban egy álföníciai írást használtak. Csupán azt lehet megállapítani, hogy Máltán és Gozón nem a föníciai írást, hanem egy attól eltérő ismeretlen - esetleg korábbi - írást használtak.
További kérdés tehát az, hogy e néhány jelet mikor vésték a lépcsőbe.
Általánosan elfogadott, hogy a máltai és gozoi templomok korábbiak az egyiptomi piramisoknál is, meg az angliai Stonehenge-nél is. Egyesek 3500, mások 5600 évesnek tekintik, de hallani kb. 15 000 éves becsléseket is. Azaz a templom korára vonatkozó becslések meglehetősen megoszlanak.
Egy bizonyos csak, hogy a templomok a föniciaiak fellépését és a föníciai írás megjelenését megelőzően keletkeztek. A föníciaiak egyébként - mint azt Fáy Elek könyvéből megtudhatjuk - a korábban Fönícia területén élő károktól (hurritáktól?) vették át a kultúrájukat, beleértve a hajózási tudományukat is. A föníciaiak saját hagyománya szerint, amelyet a Mitológiai Enciklopédia közölt, Taautosztól, azaz egy tátostól/táltostól kapták az írásukat. E nevet az egyiptomi Thot isten nevével vetik össze, aki szintén az írás megalkotója az egyiptomi mitológiában. Azaz - ha a Ggantija templom (és írása) valóban korábbi a piramisoknál, akkor Thot és Taautosz alakjának és az írásnak az eredetéhez is közelebb lehetne jutni Málta és Gozo őstörtének megismerésével.
A templom kora természetesen nem feltétlenül azonos a felirat korával, hiszen a templom lépcsőjébe elvileg bármikor később is bevéshették e néhány jelet. Sőt azt sem szabad minden vizsgálat nélkül kizárni - bár nem tartjuk valószínűnek - hogy a templom építésekor egy már korábban megírt (lebontott építményből származó) követ használtak fel. Mégis, az lehet a legvalószínűbb, hogy ezt a feliratot a templom felépítésekor vagy azt követően vésték a lépcsőkbe, de még akkor, amikor a templomban tisztelt isten neve ismert volt. Erre abból lehet következtetni, hogy a felső lépcsőfokon a székely "o" betűnek megfelelő jel magányosan áll. Ezért aligha magyarázható másként, mint szójelként. Korábbi kutatásaink alapján tudjuk, hogy a székely jelek ősvallási jelentőségű jelekből, rendszerint istennevekből alakultak ki. S mivel egy templom főoltára előtt állunk, némi joggal következtetünk arra, hogy a templomban tisztelt isten nevének szójelét vésték a felső lépcsőbe azok, akik ismerték az isten nevét.
Ez az "o" jel aligha lehet a föníciai írás leszármazottja - hiszen a föníciaiaknak nem volt szükségük az "o" betűre, ezért a korábbi írásokból a magánhangzókat nem is vették át. Az omega alakú jel nem vezethető le a görög írásból sem - mert annál a Ggantija írás korábbi lehet, s mert a görög írásban az omega idegen - de nem föníciai - eredetű.
A jel az Ószövetségben is szereplő Óg király (görögül: Heraklész) jelképe, a Ggantija pedig Heraklész temploma volt. A jelk a székely írásban, az isten neve pedig (az ég és az ág szavakban) a magyar nyelvben maradt fenn - mert Heraklész a szkíták ősapja volt.
5. ábra. Részlet a Ggantija templom belsejéből
Összegzés
A Ggantija írásról írt publikációk ismerete nélkül nem tudok véglegeset mondani erről a néhány jellel dokumentált ismeretlen írásról. Sőt, a helyzet ennél szomorúbb: ha ismerném ezeket az esetleg nem is létező publikációkat, akkor sem lehetne véglegeset mondani róla. Sem én, sem más nem tudhat eleget erről a sziklatemplomról s az írásáról.
Az itt kifejtett gondolataim csak egy lehetséges megközelítést jelentenek, amelyek azonban más következtetéseimmel és mások (például Michelangelo Naddeo) felismeréseivel összeillő, nagyívű képet alkotnak.
Ezek szerint a székely írás elődje valamikor a kőkorban - egyes megfontolások alapján mintegy 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten. Ez az írás terjedt el Eurázsiában és Amerikában a következő évezredekben. A szétvándorló embercsoportok sokáig, esetenként napjainkig megőrizték ennek az ősírásnak a jeleit. Az alkalmazások gyakran valláshoz kötődnek.
Megfigyelhető az a kettős gyakorlat is, hogy a képszerűbb régi jeleket - amelyek jobban hasonlítanak a székely írás jeleihez - kiemelt, ünnepi alkalmazásokban, fonetikus ősvallási jelképként alkalmazzák egy modernebb írás mellett. Ennek a modern írásnak a jelei már távolodni látszanak a székely írás képviselte ősi jelformáktól.
A Ggantijai írásalkalmazás (a két lépcsőn külön látható jelek sora) megenged egy ehhez hasonló értelmezést. Feltehető, hogy a különállóan szereplő Óg jel szójel volt, az alatta lévő lépcsőfokon azonban már szótagjelek és egy hangot jelölő betűk szerepelhetnek.
Ez a kettősség arra utal, hogy az írás monogenezis útján egyetlen központban alakult ki és terjedt el a világban. A legelső jelek ősvallási jelképek voltak (mint a fent tárgyalt Óg jelkép is) s ezekből alakultak ki a későbbi írások.
