A vikingek amerikai útjairól a 13. században keletkezett Vinland Sagak írnak: a Grönlandi Saga és a Vörös Erik Saga. Ezek a sagák tudósítanak Leif Eiriksson Vörös Erik fiának útjairól. Sokan nem fogadták el megtörténtnek a vikingek hajóútjait. Meseelemnek tartották a sagákban leírt történeteket. A kérdést Helge Ingstad régészeti vizsgálatai döntötték el. Egy bizonyítottan viking kori település, talán Leif Eiriksson telepének maradványait tárta fel Új-Funland partjainál. A vikingek hajóútjáról öt darab vitatott eredetiségű térkép maradt fenn. Talán a leghíresebb a Yale Egyetem Vinland térképe. Ez a térkép 1957-ben bukkant fel. A Yale Egyetem hatalmas szenzáció közepette 1 millió dollárért vásárolta meg. A térkép egy pergamen része, amely a pápai legátus 1296-os látogatását írja le a mongol birodalomban. Maga a rajz megmutatja a 15. században ismert világot, valamint Grönlandot és Vinlandot, ami feltehetően a mai Új-Fundland. Ez tűnt az első olyan térképnek, amely megmutatta az amerikai partokat, még 1492, azaz Kolumbusz Kristóf felfedezése előtt. A viták az eredetiségével kapcsolatban hamar fellángoltak és a mai napig tartanak. A pergamen minden kétséget kizáróan valóban a 15. század közepén készült, de a legfőbb érvet a térkép hitelessége ellen a felületéről származó kristályok analízise adta. A kristályok egy titán-vegyületet tartalmaznak; ez pedig jellegzetes alkotóeleme egy festékanyagnak, amelyet csak 1923-ban fedeztek fel. Azonban röntgennel kimutatták, hogy a pergamen - akárcsak más középkori dokumentumok - csupán nyomokban tartalmaz titánt, s elképzelhető, hogy a titán csak később került a pergamenre az évszázadok alatti használattal, piszokkal, fogdosással. A tinta korának karbon-datálása eldönthetné a vitát. Azonban a térképről nyerhető tintamennyiségnél jóval többre lenne szükség, hogy a jelenlegi technikánkkal kivitelezhető legyen ez a vizsgálat. A következő térképet Hans Poulsen Resen a Koppenhágai Egyetem professzora készitette 1605-ben. Állitása szerint ősi forrásokat is felhasznált a térkép elkésztéséhez ez a térkép félszigetként mutatja Grönlandot és Vinlandot. Az eredeti térkép jelenleg a dán királyi könyvtárban található. Ehhez a térképhez hasonlóan mutatja az amerikai partokat az úgynevezett Sigurdur Stefansson tizenhatodik századi térképe, amelynek az eredetije elveszett, de két másolata fennmaradt. A Sigurdur Stefansson térkép másolatai: Az első térkép Thordur Thorlaksson Skalholt püspökének 1670-es másolata.
A második térkép Thormodus Torfeus Gronlandia Antiqua. 1706-ban kiadott könyvéből származik.
Számunkra érdekes, hogy Magyarországról is került elő kettő térkép: a nagyszombati Vinland Map és a Bél Mátyás Vinland-térkép. Mindkét térképet a svédországi magyar emigráció által alapított Északi Vártán folyóiratban tették közre. A nagyszombati térképet Szepessy Géza míg a Bél Mátyás Vinland-térképéről Kovárczy Géza írt cikket. A térképek eredetéről Szepessy Géza számolt be, ki négy térképet vásárolt egy esztergomi tanítótól. A tanító állítása szerint 1945 március végén egy elhagyott német parancsnokság kitakarítása közben sok régi irat közül többet magához vett, miközben többit az udvaron eltüzelték. Erősen gyanítható, hogy a régi papírok egy magán levéltár maradványai, esetleg a nagyszombati jezsuiták megmaradt irattárának részét képezhették.. Először a nagyszombati térkép feliratait vegyük szemügyre: A nagyszombati térképen latin betűvel és székely-magyar rovásírással írt szövegek találunk. A kartusán latin betűkkel a következő feliratok szerepelnek: Directorum Principum Territorio szavaknak nincs ragozásuk és nincs értelmük. A Geographica Descriptio Mare (helyesen: Maris) a tenger földrajzi leírását jelentheti. Anno 1599 felirat a térkép késztésének idejét jelöli. A Tyrnavia SS Iesu helymegjelölés Nagyszombatra vonatkozik. A térkép valószínűleg a jezsuiták műhelyében készült. A Tridenti Zsinat határozata nyomán, amely elrendelte minden egyházmegyében szeminárium felállítását, Oláh Miklós esztergomi érsek 1566-ban a világon elsők között megalapította az esztergomi egyházmegye szemináriumát Mivel Esztergom akkor éppen török megszállás alatt volt, a szeminárium helye Nagyszombat lett. A kispapok nevelésével a Tridenti Zsinat reformjainak legfőbb végrehajtóit, az országba nemrégen behívott jezsuitákat kérte fel. A SS rövidítés legvalószínűbb feloldása Semin. Soc. Iesu, azaz a jezsuita társaság szemináriuma. Nagyszombaton volt a jezsuiták nyomdája is, amelyet Telegdi Miklós hozott létre 1557-ben. A térképen Universitas Hungaricus felirat is szerepel, amely stílusában és a tinta színében eltér a korábbi feliratrésztől. Ez a felirat később kerülhetett a térképre. Többek között azért is, mert Pázmány Péter csak 1635-ben alapította meg Nagyszombaton az egyetemet. A jezsuiták közül sokan ismerték a rovásírást. Erről tanúskodik Zakariás János jezsuita szerzetes Amerikából küldött levele. Zakariás János Peruban térítvén látta a spanyol hódítók kegyetlenkedéseit az indián őslakossággal szemben. Ezt írta meg a levelében, azonban hogy elkerülje a cenzúrát, rovásbetűket használt.. Latin betűkkel találjuk a térkép helyneveit: Promotorium Winlanda, Helleland, Riseland, Skralingeland, Iotum-Heim, Markland. Ezek az elnevezések a vikingek hajóútjáról beszámoló izlandi mesékben, a sagákban is előfordulnak. Ezzel szemben a sagákban nem található meg a nagyszombati térképen szereplő Maegtjalonde és hoyerweg szó. A Maegtjalonde szó Nagy Alfréd király Orósiusában fordul elő. Nagy Alfréd angol király (871–899) tudósaival több kiemelkedő művet fordított latinról angolra. Ezen művek között volt Orosius: Historia adversus Paganos című munkája is. Paulus Orosius hispánia pap korának egyik legműveltebb embere volt. Orosius először az akkor ismert világ földrajzi leírását adja, majd a világ történetét tárgyalja Róma alapításától 416-ig. Orosius műve nagy hatást gyakorolt az utána következő hasonló jellegű összefoglalások íróira. A mű angol fordítása két részből áll: az egyik nem tartalmaz új ismereteket Orosius munkájához képest, a másik azonban betoldás, korabeli utazóktól, Wulfstántól és Ottártól. Ők Közép- és Észak-Európa leírását adják Orosius stílusában megfogalmazva. Ebben szerepel a „horitiktől” (Croatia) északra fekvő Maeghthland, amelyet nehéz nem Magyar-országként azonosítani. Rendkívül érdekes tény ez, mert Nagy Alfréd király Orósiusa Árpád honfoglalása előtt készült. Tehát Árpád fejedelemnek már itt kellett, hogy találja magyarokat, hiszen azoknak már országuk is volt. A vikingek hajóútját jelölő vonalon található hoyerweg szót hajóútnak kell fordítani. A weg jelentése út a vikingek által beszélt óészaki és a mai német nyelvben. A hoyer szó feltehetően hajót jelent, mert hoy angolul teherszállító csónak. A vikingek idejében a norvég, svéd, dán és az izlandi nyelvek nem váltak szét, de a viking nyelv megértéséhez egy korabeli angolnak, németnek sem okozhatott problémát. Az óészaki és a kapcsolódó nyelvek becsült elterjedtsége a 10. század elején. A vörös és narancsszín területek az óészaki nyelv tájszólásait jelölik. A zöld területek pedig a többi olyan germán nyelvet jelölik, amelyekkel az óészaki nyelv megőrizte a kölcsönös megérthetőséget. A székely-betűkkel írt, a térképen középen futó feliratot könnyű elolvasni: tengar, azaz tenger. Az, hogy tenger helyett tengar van írva, a szó eredetével függ össze. Badiny Jós Ferenc sumerológus, a sumér nyelv segítségével a szó eredetét így fejti meg: TEN = nyugalom GAR = tömeg, áradat. A székely-magyar rovásírás 15-16. századi erdélyi emlékei szinte kivétel nélkül jobbról balra íródtak. Érdekes, hogy a feliratot ezzel szemben balról jobbra lehet elolvasni, annak ellenére, hogy a betűk képei az ellenkező irányba mutatnak. Papírra könnyebb jobbkezeseknek balról jobbra írni, mert így nem maszatolódik el a tinta. Feltehetően ennek tulajdonítható ez a székely-magyar rovásírás hagyományaitól eltérő írásirány. A térkép oldalán található szöveg olvasata: orósius tjonne vidj nortjan veld eviëlmë end nortjan nyuverlt sindon ca. jork end vinlanda. A & jelhez hasonló betű a székely-magyar rovásírás jelkészletében nincsen. Ezt a jelet a következő ábécékben találjuk meg: Fournier hun ábécéjében, Tipray Tivadar ábécéjében és Simon Pierre Fournier 1764-ben Párizsban kiadott Manuel tipographiqeu művében Fournier százegy népcsoport ábécéjét gyűjtötte össze. Köztük szerepel a hunok ábécéjének nevezett betűsor. Tipray Tivadar a Széchenyi Könyvtár dolgozott segédőrként. Ábécéje 1876-ból származik. Ezek az ábécék szerint a szöveg igy módosul:_orósius tjonne vidj nortjan veld eviëlmë end nortjan nuverlt sindon ca. jork end vinlanda. Fordtása: Orosius. Majd tovább az északi világ kezdete és az északi új-világ, itt vannak York és Vinland. Prof. A. Van Loey a bruxellesi egyetem holland és más germán nyelvek specialistája szerint a szöveg rendkívül becses nyelvemléke lehet egy középkori észak-nyugat európai tengerész nyelvnek. Kurt Bergsland az oslói egyetem professzora megállapítása szerint a szöveg értelme: Orosius: Majd tovább az északi világ kezdete, és az északi új-világ, itt vannak York és Vinland. Orosius megjelölés vonatkozhat a korábban emlitett Kr.u. ötödik században élt hispánia papra., Nagy Alfréd Orosiusára, illetve a nyugati-középkori iradalomban a földrajzi leirások fogalma az Orosius. Alfréd király Orosiusának Európa leírását tartalmazó fejezetének kezdete nagyon hasonlít a térkép feliratához: Thonne wyth northjan Donua ?wylma, and be easten Rine syndon East Francan…. A Vinland szó eredetéről az izlandi sagák adnak felvilágosítást. Vörös Erik fia, Leif felderítésre küldte az embereit az új földrészen. Egy este a viking felderítők közül egy ember elveszett. Úgy hívták Tyrker, akinek a neve déli származásra utal. Mivel ő volt Lief nevelő apja Leif aggódott érte és kiválasztott 12 embert a keresésére. Rövid idő múlva meg is találták az öregembert, akit kitörő örömmel üdvözöltek. Leif megkérdezte tőle, miért különült el a többiektől. Ő izgatottan válaszolta, hogy nem távolodott el nagyon, és hogy szőlőt talált. Ezért Leif Vinlandnak nevezte el ezt a földet (Vin jelentése bor). Tyrker, aki számos mesterséghez értett, magyar lehetett. Abban az időben a magyarokat türköknek nevezték, mert egy ideig a török kazárok fennhatósága alatt állottak. Talán hadifogolyként kerülhetett a vikingekhez a kalandozások korában, bár a magyarok a vikingekkel korábban is kapcsolatban álltak. Anonymus Gestájából tudjuk, hogy Kijev városát Álmos-Árpád a vikingeknek adta át, akik továbbra is biztosították a fegyvergyártást, és az utánpótlást a magyarok számára. Ennek az egésznek a veleje, hogy a magyarság baráti viszonyban volt a vikingekkel, legalábbis a kor krónikásai szerint. Az 1150 körül íródott kijevi Krónikában ezt olvashatjuk: „895-ben Askold és Dir lesznek Álmos kijevi ispánjai.” Hogy kik ezek, nemigen lehet megállapítani. A kijevi Krónika szerint Novgorodból jönnek, amelynek ekkor már két éve a viking Rurik az ura, azonban "nem Rurik fajtájából valók". Askold és Dir azzal kérnek engedélyt a távozásra Ruriktól, hogy saját népükkel Bizánc ellen mehessenek, s ugyanebben az évben jelentek meg Kijevben. A vikingek és a magyarok kapcsolatát erősítette a Borostyánúton történő kereskedés. A Borostyánút egy ókori kereskedelmi útvonal volt, amelyet legfőképp borostyánkő szállítására használtak. Mint az egyik ókori országút évszázadokon keresztül vezetett Észak-Európából a Földközi-tengerig és vissza. A borostyánkövet – a dísztárgyak alapvető kellékét – a Balti-tenger partjától szállították a kontinensen át a Visztula és a Dnyeper folyókon Itáliába, Görögországba, a Fekete-tengerhez és Egyiptomba már jóval időszámításunk kezdete előtt is. A magyar-viking kapcsolatokra hívja fel a figyelmet a Bél Mátyás Vinland térkép is.
Latin betűvel a térképen a megszokott viking elnevezések: Riselonde, Groenlonde, Hellonde, Marklande, Skralinge Londe, Winlandia, Promontor, Mare Graciale, Island, Norwegenlonde, Atlantic, Ire Londe, Bretannia. Érdekes az óészaki nyelvre utaló –londe végződés. Szövegrész első sora spanyol nyelvű: EX BIBL: CASA DE CONTRATATION DE LAS INDAS (Az indiai kereskedőház könyvéből). Amerika felfedezése után kilenc évvel 1503-ban hozta létre spanyol kormány az indiai kereskedőázat „Casa de contratation de las indas”, hogy ellenőrizze a felfedezéseket és a gyarmatositásokat. A szövegrész második és harmadik sora latinul van: Characteriim in hac mappa occurrentium explicatio / ipsius auctoris. A. : A térképen előforduló írásjelek magyarázata a szerző által. Szövegrész utolsó sora latin: TER: ECCL:THULENS Thule egyház területe A szövegrész közepén a következő rovásfelirat található. Az Thule orszagnak hisztoriaia mëgtalaltatik az püspeb müvebëe vatikanba & (angol and jel: és) sagakba leirtba magyariakval rokon varingar harzosok, Qui (latin: akik) Ruszenok nyelvin vengernek neveztetntk vala hoioikon eliutanak indiaknak ui reszihez mit is utob amerika orszagynak neveznek. EX ANTIQVIS (latin: A régiekből) /M Beel/ A rovásszöveg szöveg értelmezése: A Thúle országnak története megtaláltatik a püspök művében Vatikánban és Szagákban leírva. Magyarokkal rokon varég harcosok akik a ruszénok nyelvén vengernek neveztetnek vala, hajóikon eljutának Indiáknak új részéhez, mit utóbb Amerika országnak neveznek /M. Bél/ Thúle ország az Izlandnak feleltethető meg. Thule szigetét Kr.e. 325 körül említette először ókori földrajzi leírásában a massiliai (Marseille) Pütheász. A messzi északra, a borostyán földjére elhajózott szerző nyomán Tyle, Thyle vagy Thule legendás szigetét tartották az ókorban a világ északi végének, amelyen túl az örök fagy miatt már nem lehet jutni. Erre utal az Ultima Thule, a legvégső pontot jelentő kifejezés. Az izlandiak 1000-ben vették fel a kereszténységet. 1056-től püspökség múködik Skalholtban. Az első püspüköt a brémai Adalbert érsek nevezte ki. Az ország történelméről valóban az izlandi viking sagák és Brémai Ádám, latin nevén Adamus Bremensis német teológus, történetíró és földrajztudós könyvéből tudunk. Brémai Ádám Brémai Adalbert érsek hívására kerül Brémába. A középkori Észak-Európa, illetve a viking történelem egyik legfontosabb krónikása. Brémai Ádám A Descriptio insularum aquilonis („Az északi szigetek meghódítása”) című negyedik könyv az érsekség által meghódított és megkeresztelt viking népek kalandozásait írja le. A szerző bemutatja a mai Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia és Svédország vidékeit. A mű a legkorábbi történeti forrásmű Izland és Grönland szigetéről is. Ádám könyvének egyik leghíresebb fejezetében megemlíti Vinlandot, az Atlanti-óceán amerikai partján fekvő viking területet. Amerika Amerigo Vespucci olasz utazóról kapta nevét. Első expedíciós útját követően benne ötlött fel először az a gondolat, hogy egy addig ismeretlen, új kontinensen jár. 1507-ben kiadott atlasz előszavában Martin Waldseemüller német kartográfus hangsúlyozta, hogy Amerigo Vespucci egy önálló, addig ismeretlen kontinenst fedezett fel, és azt javasolta, hogy Vespucciról Terra Americának, azaz Amerika Földjének nevezzék el. Előbb a kontinens déli fele kapta meg a hajós keresztnevét, az északi részt csak később kezdték Amerikának nevezni. Érdekesség, hogy Amerigo Vespucci a keresztnevét az Árpád-házi Szt Imre hercegünktől kapta. A térképen szerepel Bél Mátyás neve. Bél Mátyás pozsonyi lelkész a 1703-ban megjelent De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio című munkájában elsőként foglalkozott a magyar rovásírás tanulmányozásával. Művében közli a rovásábécét és a Miatyánkat rovásbetűkkel. Érdekes, hogy bár a Bél Mátyásnak tulajdonított Vinland térképen szerepel Bél Mátyás neve a térkép készítője mégsem Bél Mátyás 1713-ban megjelent írásmutatványát veszi alapul, amelyben a g és l rovásbetű fordított írásirányú. A Vinland térképeken a g és az l rovásbetű írásiránya a hagyománynak megfelel. Az eredeti térképek jelenlegi helye ismeretlen. Kovárczy a Bél Mátyás Vinland térkép közlője a következőket írja:”…és végeznünk talán magával a Vinland térképek történetével, ami talán nem olyan hálás feladat: a Yale-térkép nemcsak tudományos örömöt, hanem tudománytalan, alacsonyrendű gyanúsítgatást is hozott, amíg kódexe elő nem került. A Szepessy-térkép (nagyszombati Vinland térkép) kódexe nem került meg: a térképet kisajátították, megrongálták, Szepessyt meghurcolták, börtönbe vetették… Bél Mátyás térképére vajon milyen sors vár?...” Most már tudjuk rá a választ. A elhallgatás lett a sorsa. Hiszen az 1976-ban íródott adatközlő cikket követően egy tanulmány sem hivatkozik rá. Remélem, írásom megtöri ezt a hallgatást és ez a becses rovásemlékünk bekerül rovásemlékeink tárházába.
