1. ábra. A viasztábla a levelezés céljára volt alkalmas, egyes levelek azonban történeti értéket képviselhettek
Ilyen pusztai évkönyvek emléke Anonymusnál is fennmaradt: „ Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szkítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Álmos vezér … Ügyek fia … uruk és tanácsadójuk nekik … fiával, Árpáddal … szövetséges népeknek megszámlálhatatlan sokaságával. … Az Etel (Volga) folyót pogány módra tömlőn ülve úsztatták át.”
Kristó Gyula szerint Anonymus e helyen „teljesen egyértelműen Regino évkönyvét hasznosította”.
Kristónak erről az állításáról azonban aligha mondhatunk mást, mint hogy az a tények meghamisítása. Anonymus ugyanis nem egyetlen, hanem több egybehangzó évkönyvről beszél, miközben Reginonak csak egyetlen évkönyvéről tudunk. Ráadásul Regino a kivonulást a 889. évhez köti, azaz tőle Anonymus 884-es évszáma semmiképpen nem származtatható.
Több egybehangzó évkönyv egyébként is csak az események helyszínéhez közel (a Volga vidékén, például Horezmben, Kazáriában) keletkezhetett, hiszen a távolabb dolgozó történetírókhoz esetleg csak évek múltán, különböző időpontokban jutott el az átkelés híre. Mivel a többi, reánk maradt kútfő ennek megfelelően egymástól és Anonymustól is eltérő évet ad meg a kiköltözés időpontjaként, ezért Anonymus fenti évszámát egyik ismert forrásból sem származtathatjuk.
Olyan – azóta elveszett – évkönyvcsoportra kell tehát gondolnunk, amelyek egymáshoz és Anonymushoz is jóval közelebb álltak, mint a ma ismert mohamedán, bizánci, szláv és nyugati kútfők. S aligha feltételezhetünk mást, mint egykor rovásbetűkkel vezetett magyar évkönyveket, amelyeknek Anonymus a latin betűs másolatait vagy kivonatait láthatta a magyar királyi és főúri könyvtárakban.
Ezekről a magyar évkönyvekről nem sokat tudunk, de az feltételezhető, hogy a szerkezetük és a tartalmuk jórészt, szükségképpen és sajátosan eltérhetett az idegenekétől.
