Adnak-e hírt a magyar krónikák az Attila és Árpád között uralkodó magyar királyokról?
Makkay János a Turán 2007. július - szeptemberi számában megjelent "Árpád fejedelem" c. cikkében az Árpád felmenőiről a magyar krónikáikban fennmaradtakat elemzi. Feltételezi, hogy krónikáink Attilája két személy egybegyúrásával keletkezett s Árpád ősapja egy avar korban élt uralkodó, akit a krónikák összetévesztettek, egybemostak a hun Attilával. A cikkben - ahogy ez lenni szokott - helyes felismerések és téves feltételezések keverednek.
Makkay János egyedül áll pályatársai között azzal a kitűnő felismerésével, hogy: "a rendelkezésünkre álló, többnyire legendákba burkolt krónikás adatok lényegükben mégis a valóságot őrízték meg".
Fontos felismerés, amelyre emlékezni kell. A hozzám hasonló "dilettánsok" ugyan már vagy 1500 éve tudják és hirdetik ezt, de az akadémikus tudomány magasságaiba nem hallatszik el a hangunk. A nyelvészeket, történészeket és régészeket ugyanis ennek az ellenkezőjére, valódi történelmünk és krónikáink megtagadására képezik ki. (Ezért írja Michelangelo Naddeo a következőket: " Kérem, hogy amennyiben munkámat idézik, ne címkézzenek nyelvésznek. Sértésnek veszem … és dühös leszek, ha valaki „nyelvésznek” nevez!") Látni fogjuk, hogy Makkay János fenti hipotézise is azért téves, mert a saját fenti megállapításától eltért. A magyar őstörténetet nem lehet megérteni a magyar krónikák adatait figyelmen kívül hagyva. Minél pontosabban követjük (minél jobban megértjük) a krónikáinkat, annál több igazságot fog tartalmazni a dolgozatunk.
Makkay János így teszi fel a kérdést:
"az Árpád-ház történetét bemutató krónikák és az azokat kutató számos tudósgeneráció Mátyás királytól (Antonio Bonfini) egészen a 18. század közepéig egyetlen avar kagánt sem illesztett be Attila és Álmos közé: a hun-magyar vérvonalban akkoriban senki nem talált közbülső avar elemet. ...
Pedig a hunok öt évtizede és a honfoglalás kor kereken egy évszázada között ott volt az avarok legalább 250 évig fennálló országa! Ugyanott, ahol hajdan a hunok uralkodtak, és ahol majd Árpádék megtelepednek. Viszont egy időárok jött létre, amely kétségen kívül drasztikusan választja el az igazi nagy Attilát ... Árpádtól. Ennek az időároknak az eltüntetése megoldhatatlan feladat elé állította középkori krónikásainkat! Az egyik régi történész szerint minden magyar évkönyv s kronológia azonosnak mondja a hunokat, az avarokat és a magyarokat, Thuróczy mégse tud az avarokról, írta volt Földváry Mihály 1712-ben. ...
Pedig a dolog egyszerűen megoldható és könnyen érthető: Thuróczy azért nem tudott és nem is írt avarokról, mert csaknem egy évezred (legalább 567, a korai avarok bejövetele) óta egész Európa minden történetírója úgy tudta - és úgy is írta -, hogy az avarok hunok. Kivétel nélkül! Thuróczy tehát nagyon is írt avarokról: csak évezredes hagyomány alapján hunoknak nevezte őket!
Viszont fölöttébb jogos az is, hogy találni kellett volna, vagy kell találnunk ilyen közbülső avar elemet!"
Megemlíti Anonymust, aki "elmondja, hogy Noétól egészen a hun Attiláig 36-37 nemzedék telt el ... a hosszú sor hozzánk közeli végén pedig Bendekusz - Attila - Csaba - Ed - Ügyek - Előd - Álmos." Láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel a névsorral és (születéstől születésig 25 évet számolva) a sorozatot 900 évre visszatekintőnek véli. Pedig Noé és a vízözön története csak a jégkorszakkal (vagy a jégkorszak utáni olvadással) magyarázható. Azaz a magyar krónikák királylistája legalább 10 000 évet ölel fel. Ez esetben azonban a személynevek nem valóságos személyek nevét jelentik (hiszen nem élhettek ezer évekig), hanem korszakokat jelölnek. A történelmi emlékezet egyetlen személy alakjába sűrítette hosszú időszakok eseményeit.
A vizsgált kérdésre is ilyen magyarázattal adhatjuk meg a helyes feleletet. Attila és Árpád között nyilvánvalóan több uralkodója volt a magyarságnak, mint a fent felsoroltak. Ez a lista csupán vázlatnak tekintendő, amelyet tovább kell bontani a krónikáinkban megadottak alapján.
Ha Attilától indulunk ki, akkor elsősorban Csaba alakját kell szemügyre vennünk. Őt azonban Makkay János elveti, mondván "ebből az öt férfiből a két vagy három utolsó történeti személy ... Leszámíthatjuk itt Csabát is, hiszen jóval apja halála előtt született, és igazában nem is lett utána uralkodó: vereséget szenvedett a germán fejedelmektől."
Ez - mint látni fogjuk - végzetes tévedés. Csaba ugyan nem egyetlen személy, hanem az Attila halála után önállósult szabír dinasztiát megszemélyesítő hős, de éppen ezért uralkodónak kell tekinteni. Eljövendő dicsőségét még Attila életében megjósolták, s e jóslatot Priszkosz fel is jegyezte. A jóslat beteljesülését pedig a magyar krónikák királylistája igazolja. Makkay János említi is, hogy a Tarih-i Üngürüsz szerint Árpád apánk Csaba (ott Kaba) leszármazottja. A magyar krónikák azért tudnak olyan keveset a Kárpát-medencei avarokról, mert a keletre távozott Csaba történetíróinak szemléletét képviselik. Nem a terület, hanem a dinasztia sorsát jegyezték fel. Lehetséges, hogy a Kárpát-medencei avaroknak is volt saját krónikás hagyományuk, de az alárendelt szerepbe kerülhetett az Árpáddal érkezők hagyományával szemben. Ha érvényesült belőle valami, azt a mai kutatás nem adatnak, hanem - tévesen - adathibának tekinti (mint például a honfoglalás eltérő időpontjait).
A krónikáink szerint Csaba megélte azt az időpontot, amikor az idősebb fia visszaindult a Kárpát-medencébe. A bolgár adatok alapján Attila fia 108 évig élt s ez éppen az Attila halála és Baján bevonulása közötti időnek felel meg. Mivel Baján a bevonulás előtt hódoltatta a szabírokat (ekkor "halt meg" a szabír dinasztiát jelképező Csaba), a magyar krónikák megbízhatónak bizonyulnak Csaba személyét illetően is. Csak meg kellett értenünk a híradásukat.
A névsor következő tagja Csaba fia Ed, akiről nem tudjuk, hogy valóságos személy-e, vagy csak a dinasztia következő ágát megszemélyesítő hős, azonban ez utóbbi tűnik valószínűnek.
Ügyek és Előd személyével kapcsolatban még több a bizonytalanság, mert sem Csaba, sem Álmos felől nincsenek hozzájuk vezető részletadatok. Lehetséges, hogy csupán betoldások a listában, amelyek Álmos isteni származását voltak hivatottak alátámasztani, akár Enedubeliánus (Jenedubeliánus) vezér lányának említése. Ugyanis ez a három név az ősvallás isteneinek nevéből, vagy jelzőiből keletkezhetett: azaz Ügyek - Egy; Előd - Élő; Enedubeliánus - Enéh, Du, Bél lenne.
A további uralkodók közül a királylistában máshol szereplő Keve és Keár neve érdemel figyelmet, mert a perzsa Kavád és Kürosz (Khoszró Nusirván) rejtőzhet mögötte, akinek szoros kapcsolata volt a szabírokkal, azaz Csaba népével.
Azaz a királylista értelmezése évszázados aprómunkát igényelhet, de eredményt remélhetünk tőle. Feltehető, hogy a királylista a több ágra szakadt magyarság párhuzamos uralkodólistáinak összeállítása és a vallásváltások következtében kisebb részsorozatokból van összeállítva, ráadásul többszöri betoldásokat szenvedett el. Ezért nem lehet egyetlen, szoros időrendben lévő sorozatként értékelni.
Összefoglalva: Árpád valóban a hun Attila leszármazottja, a leszármazásnak azonban csak a vázlata maradt ránk a krónikáinkban. E vázlatnak a részletei sem vethetők el, mert ez a legtöbb, amit tényként örökül hagytak ránk az elődeink. A további részletek megismeréséhez és megértéséhez össze kell vetni a Csaba mondát és a szabírok többágú történetét.
