Velemérnek
a II. világháború után még 400-nál is több lakosa volt, működött az iskolája és a messze földön híres pálinkafőzdéje. Ma már 80 körüli a lélekszám, a cefrét a harmadik faluban kell kifőzetni és az iskola is bezárt. Borozónk azonban új épült (a Cipó Művek - hivatalos nevén a Cipó Borozó). E derék műintézményt nem annyira a falubeliek (szinte mindenkinek van saját bora, pálinkája és vacsorája), hanem inkább az
őrségi látnivalók
megcsodálására érkező kedves vendégek virágoztatják fel.
Az itt kapható egytálételekért messze földről érkeznek az éhesek. Többször tapasztaltam, hogy amelyik túristacsoport egyszer megkóstolta Kenyér István kocsmáros kitűnő főztjét, az attól kezdve nem akart máshová menni. Csak súgva áruljuk el, hogy néha a környező (étteremmel rendelkező) szálláshelyekről is ide jönnek enni a vendégek.
Ami nem lenne különös dolog a vendéglátóiparban. A tapasztalt szállodatulajdonosok jól tudják, hogy a vendégeik úgyis a másik szálloda éttermében fognak enni legalább egyszer-kétszer, s ezért néha kölcsönösen ajánlják is egymás éttermét. Az
Őrségben
ez a szokás még nem alakult ki a
falusi turizmusban
érdekelt vállalkozók között.
Kenyér István kitűnő szakács (minden nap frisset főz), aki a személyiségével is lebilincseli a vendégeit, s közben az árait is vendégcsalogató módon állapítja meg. Őszintén ajánlom minden erre járónak.
A családi vállalkozás boltot is működtet, ahol a szokásos napi szükségletet be lehet szerezni. Kívánságra a raktáron nem szereplő holmikat is beszerzik. Nagyobb csoportok szükségletét érdemes előre jelezni, mert a falu mérete miatt romló áruból nem tarthatnak nagy készleteket.
Mivel Kenyér István csak egyfajta egytálételt főz, célszerű előző nap megbeszélni vele, hogy mi legyen az az egy. Borozóhoz méltó módon kitűnő borokat is tart.
Ilyen volt a Cipó Művek terasza a nyitás pillanatában, két évvel ezelőtt
